Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
506 sporttörvény, sem a jelenlegi módosítás alkotói nem voltak hajlandók f igyelembe venni azt a sajátosságot, ami a hivatásos sportot mint vállalkozást jellemzi, és ami lényegesen megkülönbözteti a hagyományos vállalkozási tevékenységektől. Nevezetesen azt, hogy a hivatásos sportolók felkészítése és versenyeztetése az átlagosnál hosszabb távú és jelentős befektetést igényel, a profit viszont csak lassan és időben jelentősen megkésve jelentkezik. Arról nem is szólva, hogy a csapatsportoknál az egyéni felkészítés még korántsem biztosítja az eredményességet. Ha tehát türelmetlenül, pusztán gazdasági szempontokat tekintve akarjuk a hivatásos sportot adóztatni, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az egész terület tönkremegy, mint ahogy ezt tapasztalhatjuk. Nem az volt a gond a sporttörvénnyel, hogy szervezetileg nem választotta szé t az amatőr, illetve a hivatásos sportot, hanem az, hogy nem tisztázta, milyen mértékű adóztatást visel el egyáltalán a sporttevékenység, a kialakuló hivatásos sport pedig mikor kerül olyan állapotba, hogy profitteremtő tevékenységnek, azaz érdemlegesen ad óztathatónak tekinthető. (22.10) Már 199394ben látható volt, hogy a sportegyesületek anyagi forrásai szűkösek, és rendkívül csekély a jelentkező befektetők száma. Az egyre növekvő tartozásokat évről évre csak átütemezésekkel, fizetési haladékkal lehetett leplezni, mint ahogy ezt a mostani javaslat 4. §a is megismétli. Csak néhány adalék a végiggondolatlan adópolitikához: a 126/1995. számú kormányrendelet hatályon kívül helyezte az ÁISH 5/1988. számú, a labdarúgó sportág anyagi ösztönzéséről szóló rendele tét, hogy a labdarúgók juttatásai - éppen a hivatásos sport kialakítása érdekében - adó- és tbmentesek legyenek. Ez önmagában olyan zavart keltett, hogy az Alkotmánybíróságnak a 18/1996. számú határozatában még külön ki kellett mondania a törölt rendelet hatályon kívül helyezését; a 230/1997. számú APEHiránymutatás rögzíti, hogy a sportoló játékjogának külföldre történő eladása belföldi szolgáltatásnak minősül, tehát 25 százalék áfa befizetésére kötelezhető. Így nem lehet csodálkozni, ha a sportszervezete k lassanként összeomlanak. A fentieknek megfelelően a most benyújtott javaslat sem old meg semmit, sőt, fokozza a zavart. Vitatható, hogy hivatásos sportoló miért csak csapatsportágban működhet. Vitatható, hogy a gazdasági társasági forma bármit is megold; legfeljebb az adott sportág könnyebb felszámolását az egyesületeknél, hiszen a hivatásos sportból eredő tartozásaikat a sportszervezetek nem vihetik az új gazdasági társaságokba. A gazdasági társasággá alakulás mintegy négy évvel történő halasztása - kivé ve a labdarúgást - arra mutat, hogy a megoldást a jogalkotó sem gondolta komolyan. De egy bizonyos: ebből a törvénymódosítási javaslatból nem lesz sem jobb, sem eredményesebb, sem veszteségmentes a magyar labdarúgás. Sajnos, ez a Független Kisgazdapárt vél eménye. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tímár György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom teljes terjedelmében kihasználni a kettő percet, pusztán szeretném a jogalkotó figyelmét felhívni arra (Dr. Avarkeszi Dezső: Az te vagy!) , hogy vannak olyan sportágak is, amelyeket sajnos, a törvénytervezet teljesen figyelmen kívül hagy - megítélésem szerint méltatlanul. Csupán utalni sz eretnék például a bridzssportra, amelyben már igen jelentékeny nemzetközi sikereket ért el a magyar versenyzői társadalom, és amellyel kapcsolatban szeretnék rámutatni arra, hogy a világon több bridzsversenyző van, mint ahányan rendszeresen kijárnak futbal lmeccsekre szurkolni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
