Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
472 Ami valóban létezik, ahol olyasmi van, mint amit az előterjesztés tartalmaz, az a román és szlovén rendszer. Romániában és Szlovéniában - ahol valóban garantált mandátumaik va nnak a kisebbségeknek, és ők maguk választják meg azt az egyegy képviselőt - szintén szemben állna az egyenlő választójog elvével, ha a román és szlovén alkotmány nem szögezné le ezt a lehetőséget, ahol tehát ez a lehetőség az egyenlő választójog elve mel lé rendelődik. A magyar alkotmány azonban ezt nem tartalmazza. De szerintem nem is lenne helyes beletenni, mert a demokratikus népképviseleti rendszerrel ellenkezik - a románok meg a szlovénok beletették, ez az ő dolguk. Szerintem nem is helyes beletenni, mert nincs benne az alkotmányban, nyilván nem is lenne kétharmados többség ahhoz, hogy belekerüljön, és nekünk az adott alkotmányunk keretei között kell elindulni. Miért fontos az, hogy áttekintsük, mi van külföldön? Azért, hogy világosan lássuk: senki nem várhatja el Magyarországtól - és különösen az Európai Unió nem várhatja el Magyarországtól , hogy olyan megoldást válasszon, amit az Európai Unióban sehol nem alkalmaznak. Ez a második kérdéskör, amiről beszélni akartam. Tehát nem igaz, hogy európai norm a lenne az, amit az előterjesztés tartalmaz. Ellenkezőleg: az európai normával, az általános és egyenlő választójoggal ellentétes ez a megoldás. A harmadik - és nagyon fontos kérdés - a kérdés kisebbségpolitikai vonatkozása. Azt gondolom, hogy ennek a hóna pok óta húzódó vitának az a legnagyobb baja, hogy mi magunk is belementünk abba az utcába, hogy ezt az országgyűlési képviseletet tegyük a kisebbségpolitika mércéjévé. Vannak olyan törekvések szomszéd országokban, hogy ezt tegyék a kisebbségpolitika mércéj évé, ami pedig hamis mérce. A kisebbségpolitika alapkérdése nyilvánvalóan nem ez. A kisebbségpolitika alapkérdése nálunk a legtöbb kisebbség számára az anyanyelvi, kulturális környezet megteremtése, és ezáltal a nyelvikulturális identitás megőrzésének leh etősége. Szerintem a magyarországi szlovákok, románok, horvátok, németek - és a többi kisebbség - számára ez az alapkérdés. Az az alapkérdés, hogy vane megfelelő iskolájuk, hogy hozzájutnake az anyanyelvi sajtóhoz az anyaországból, hogy nézhetike a szlo vák vagy a román televíziót. Ez az alapkérdés, és nem az, hogy itt üle egy kisebbségi képviselő az Országgyűlésben. Ezen a téren nagyon sok mulasztásunk van, és volt az elmúlt években is. Erről kellene igazán beszélni, és nem a kisebbségi képviseletről, h a kisebbségpolitikáról beszélünk! A legnagyobb magyarországi kisebbség, a roma kisebbség problémája egy nagyon súlyos szociális, kulturális, oktatási kérdéskomplexum, egy diszkriminációs kérdés, ami a legsúlyosabb magyar társadalmi problémák egyike, és nem az a kérdés, hogy vane képviselőjük az Országgyűlésben. Úgyhogy azt gondolom, hogy félrevisz ez az egész vita, és ez a legnagyobb baja. Úgy gondolom, hogy lehet egy ország kisebbségpolitikája tisztességes, jó és eredményes akkor is, ha ilyen módon nincs országgyűlési képviseletük a kisebbségeknek, hiszen az európai országok többségében ilyen nincs, és ennek ellenére a demokratikus európai országok többségében aránylag elfogadható a kisebbségpolitika. (Közbeszólások.) Azoknak az országoknak a többségében s incs ilyen, ahol van kisebbség! De azt gondolom, Magyarországon most már adottság az, hogy ebből ilyen probléma - nagyon csúnya fogalmat mondok - "csinálódott" az elmúlt hét évben. Azt gondolom tehát, hogy most már - valóban, egyetértek, mi is azt gondolju k - megoldást kell találni. Olyan megoldást kell azonban találni, amely összhangban van a mi alkotmányunkkal és választójogi rendszerünkkel. Kiindulva a benyújtott törvényjavaslatból, készítettünk egy olyan módosítójavaslatcsomagot, amely összhangba hozza a benyújtott javaslatot a magyar alkotmánnyal és választójogi rendszerrel, és amely tulajdonképpen a schleswigholsteini megoldásnak egy adaptációja a magyar viszonyokra. Egy olyan megoldást javaslunk elfogadásra, amely - ugyanúgy, ahogy ezt Bihari Mihály mondta - a kétszavazatos rendszeren alapul, tehát ahol azok a polgártársaink, akiknek a kisebbségi identitásuk annyira fontos, ők nem pártra, hanem kisebbségi listára adhatják le a listás szavazatukat. Természetesen a választójog egyenlőségének elvéhez az is hozzátartozik, hogy a kisebbségi lista állításához is ajánlószelvényeket kell gyűjteni - ugyanazokat az ajánlószelvényeket, mint a pártoknak , de fontos kedvezmény kell hogy legyen, hogy nincs hozzá
