Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 10 (335. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
412 súlyosabb szabadságvesztést rendel, ha pótmagánvádló lép fel, a fiatalkorúak elleni eljárásban, és így tovább. A védőre és a védelemre vonatkozó elveket lényegében a javaslat a korábbi megoldások szintjén fogalmazza meg. Tisztelt Országgyűlés! A védelem jogának alkotmányban és a hatályos eljárásjogi törvényben való rögzítésének igénye a felvilágosodás korára vezethető vissza. Napjainkban az elmélet e kérdéskört döntően a fair eljárás és az ügyfélegyenlőség körében szokta tárgyalni. Ezen alapelve k rögzítését több nemzetközi szerződés is követelményként fogalmazza meg, mely nemzetközi szerződéseknek hazánk is részese. A fair eljárás és az ügyfélegyenlőség követelményét a teljesség igénye nélkül abból a felismerésből vezethetjük le, hogy az eljárás alá vont terhelt alávetett helyzetben van az eljárás más szereplőjével szemben. A bíró és az ügyész az állam büntető hatalmát testesíti meg, a jogban, az eljárási kérdésekben járatlan vádlott vagy gyanúsított eleve esélytelen helyzetben van velük szemben. A védelem lehetőségének biztosítása ezt az esélyegyenlőtlenséget küszöböli ki, és biztosítja a fair vagy tisztességes eljárás feltételeit. A javaslat általános indoklása tartalmazza, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában , 1950. november 4én kelt egyezmény nemcsak a védelemhez való jog formális biztosítását kívánja meg, de az egyezményben részes tagállamok kötelezettségeként írja elő, hogy a védelem hatékony gyakorlásának lehetőségéről is gondoskodjanak. Az általános indo klás szerint a javaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a kirendelés színvonalasabb ellátását biztosítják. Nézzük meg tehát, hogy ez a célkitűzés megvalósule, illetve milyen módon valósul meg a javaslat megoldásaira figyelemmel! Mint említettem, a védő meghatalmazás vagy kirendelés alapján jár el. Meghatalmazást a védő részére a törvényben tételesen rögzített személyi kör adhat. Kirendelésre a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozóhatóság rendelkezése alapján kerül sor, ha a védelem kötelező és a t erheltnek nincs meghatalmazott védője. Azt hiszem, minden további indoklás és vita nélkül axiómaként fogadjuk el, hogy a terheltek meghatalmazást az esetek csaknem teljes körében azért nem szoktak adni védelmük ellátására, és azért nem fognak a jövőben sem adni, mert ennek anyagi feltételeit nem tudják biztosítani. (18.30) Ugyanígy vita nélkül elfogadhatjuk, hogy kirendelt védőt a javaslat hatálybalépését követően - csakúgy, mint korábban - az anyagilag hátrányosabb helyzetben lévők fognak igénybe venni. Na gy kérdés tehát az, hogy a kirendelt védői intézmény alkalmase a megfelelő szakmai színvonalú védelem ellátására, biztosítva ezzel az esélyegyenlőséget. Tisztelt Országgyűlés! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 1996ban vizsgálatot folytatott arr ól, hogy a kirendelt védővel rendelkező fogva tartottak védelemhez való joga hogyan érvényesült a büntetőeljárás nyomozási szakaszában. A vizsgálat megállapításairól szóló országgyűlési biztosi jelentést 1997 elején valamennyien kézhez kaptuk. A jelentés m egállapítja, hogy bár hatályos törvényeink szerint a védelem joga az eljárás minden szakaszában megilleti a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt, ez a jogosultság azonban igen sokszor formális. Elsősorban azért, mert a fogva tartott é s védője között hiányzik a teljes körű védekezéshez szükséges kapcsolattartás. Ez részben a hatályos jogszabályi előírások hiányosságaira, részben a védők és a hatóságok kötelességmulasztásaira vezethető vissza. A kirendelt védői tevékenységet áttekintve a jelentés összességében megállapította, hogy igazságszolgáltató rendszerünkön belül a kirendelt védő intézménye nem véd a hatósági túlkapásokkal és tévedésekkel szemben. Rögzíti a jelentés, hogy a vizsgálat tapasztalatai indokolttá teszik, hogy létrejöjjön egy olyan állami garanciarendszer, amely lehetőséget biztosít a rosszul ellátott védelemből fakadó, a fogva tartottat hátrányos helyzetbe hozó esetek orvoslására. Az állami garanciarendszer a jelentés szerint csak úgy valósulhat meg, ha törvény határozza meg azt a tevékenységi minimumot, aminek a kirendelt védő köteles eleget tenni, továbbá azt, hogy ezen kötelesség végrehajtásának ellenőrzését az állam milyen formában biztosítja.
