Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 10 (335. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
311 Szeretném cse ndesen megjegyezni, hogy akár bruttó hazai termékben, akár bruttó nemzeti termékben mérünk - ahogy egyes felvetések szerint figyelnünk kellene mind a kettő mutatóra , egyformán igaz az, hogy az elmúlt évben valószínűleg körülbelül 4 százalék körüli volt a növekedés, és ez úgy következett be, hogy közben az egyensúlyi viszonyaink nem romlottak, sőt javultak. Nem régen került napvilágra a fizetési mérleg előzetes száma '97re, ami 1 milliárd dollár alatti fizetésimérleghiányt jelzett mindössze. Csendesen em lékeztetnék arra, hogy '94ben még közel 4 milliárd dollárnál jártunk. Tehát azzal kapcsolatban, hogy ma a magyar gazdaság helyzete javulóban van, és ami ennél még sokkal fontosabb, hogy láthatólag a kilátások pozitívak, most már valóban esélyünk van arra, hogy a régióban elért élhelyzetünket megőrizzük, és az európai uniós tagság is belátható közelségbe került, ebben még egyszer szeretném aláhúzni: igenis nagyon nagy szerepe van annak, amit 1968ban ebben az országban a reformerek el tudtak kezdeni. Még eg y analógia kínálkozik talán a '68as fejleményekhez. Nevezetesen úgy érzem, hogy az európai uniós csatlakozás sok szempontból hasonló feltételrendszert jelent, mint az új gazdasági mechanizmus bevezetése. Akkoriban valóban széles, azt gondolom, nemzeti egy séggel - vagy legalábbis a szakértők nagyon széles körének a munkájával - sikerült több év alatt előkészíteni az új gazdasági mechanizmus '68. január 1jei bevezetését. Most ugyanerre lenne szükség, a szakértők nagyon széles körének közös munkájával kellen e előkészítenünk vélelmezhetően azt a 2002. január 1jét, amikor Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lehet. Azt gondolom, hogy a feladat szakmai értelemben legalább akkora; ha csak arra gondolunk, hogy 7080 ezer oldal az az acquis, amit át kell ene vennünk, és amivel együtt kellene élniük, mondjuk, még a magyar bíróságoknak is, amelyeknek ennek alapján kellene határozatokat, döntéseket hozniuk. Tehát nagyon nagy a feladat, és azt gondolom, hogy talán ennek a feladatnak az előkészítése, elvégzése során ebben az értelemben is építenünk kellene azokra a tapasztalatokra, amit a magyar társadalom, a magyar közgazdász szakma a hatvanas évek végén elért. Még egyszer köszönöm a képviselő úrnak, hogy felvetette ezt a témát. Azt gondolom, hogy ami az aktual itásokat illeti, arról talán nem itt és most kellene beszélnünk (Dr. Surján László: Tévéidő van!) , az talán inkább a választási kampány környezetébe való. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Én is köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Homoki János frakcióvezetőhelyettes úr, a Független Kisgazdapárt részéről. Megadom a szót. DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Felszólalás om címe: "Sikeres a kormány, pusztulóban a nemzet". A Data Monitor elnevezésű londoni tanácsadó cég tanulmánya szerint hazánk Európa legbetegebb nemzete. Az egy főre jutó átlagjövedelem a családok 70 százalékában alig éri el a 20 ezer forintot. A kialakult állapot ellentmond annak, amit a kormány hirdet, miszerint elindult a polgárosodás folyamata, és alkalmasak leszünk az európai csatlakozásra. Ma Magyarországon, úgy tűnik, kimondva és kimondatlanul a cél: visszaszorítani a fogyasztást, a megélhetési szint alá szorítani a társadalmat. Hol van az 1994es választásokon, majd a kormányzat által is oly sokszor megígért gazdasági fellendülés, az ország rendbetétele? Igaz, vezetőink teremtettek valamiféle rendet: napjainkra mintegy 1500 család kezében van a magya r nemzeti vagyon 60 százaléka. A felszabadult keleteurópai országok közül hazánkba áramlott a legtöbb külföldi tőke, amelynek hatására a sikeres privatizáció lefejezte a magyar gazdaságot, és ma uzsorakamatokkal szipolyozza. (Derültség a kormánypárti pads orokban.) A rend következménye, hogy több mint 3 millió ember él a létminimum
