Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DÖGEI IMRE (FKGP):
294 ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! "Olcsó búza, drága kenyér" címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dögei Imre kisgazda képviselő. A Házszabály rendelkezései alapján ö tperces időkeretben adom meg a szót. DÖGEI IMRE (FKGP) : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! Egy olyan témáról szólok e pár percben, amelyet - azt hiszem - valamennyi magyar lako s élénken figyel nap mint nap, figyeli a boltok kirakatában vagy magán a pulton szereplő kenyérárak szinten ugrásszerű emelkedését - zuhanásról nem beszélünk. Amikor arról beszélünk, hogy olcsó búza és drága kenyér, ez a magyar mezőgazdaságot sérti, és a k özvélemény abszolút elítéli ezt az óriási differenciát. A magyar ember imába foglalta a kenyeret: a mi mindennapi kenyerünket, Uram, add meg ma! Elfogadhatatlan az, hogy ez a maximálisan szinte nélkülözhetetlen szükségszerű élelmiszer ilyen drága legyen. T egnap jövök ide Budapestre, és délután az egyik termelő, vállalkozó magtárában ott van kétszáz vagon eladatlan búza. Pár hónappal ezelőtt arra hívták fel a kormány illetékesei a figyelmet, hogy ne adjuk el a búzát, mert jobb ára lesz. Nem így történt! Itt állunk búzafeleslegeinkkel, a kenyér pedig drága. Elfogadhatatlan, nem tudok rá magyarázatot elfogadni semmiféle szinten! Ugyanakkor az urbanizáció vagy valami más megszüntette a magyar parasztembernél a kenyérsütést otthon, de több háziasszonynál is, ki v an szolgáltatva valaminek, és ez a malomipar, a kereskedelem, a piac. Ezen változtatni kell, mert azt tartja a mondás: ha kenyerem és sóm van, akkor mindenem van, és akkor nem haltam éhen. Ma, amikor a kukákat környékezik a magyar állampolgá rok, elfogadhatatlan ez az óriási differencia. Erre nem lehet magyarázatot találni! Ha hozzáteszem a szájhagyomány szerint szinte világhírű népdalt, hogy "befogom a lovam zöldre festett kiskocsimba, és elviszem a búzám a malomba", akkor megrökönyödve vessz ük tudomásul, hogy egy mázsa búza őrlési díja 1500 forint. A búza ára is ugyanaz. Ezt lehet magyarázni, de megmagyarázni nem! Ennyire tehetetlen a magyar kormány, a jelenlegi, az elmúlt vagy bárki, hogy ezt el akarja hitetni egy parasztemberrel, egy magyar állampolgárral?! Ráfogja, hogy drágán termeljük a búzát?! Nem igaz, a magyar ember mindig öntevékeny volt - csak hagyják! Az energiát a lovának maga termelte meg - a zabot, a szénát. De a modern világban is képes arra, hogy megtermelje az energiáját - csa k hagyják! Olyan repceolajat és egyebeket tud előállítani, hogy szinte nem kell a boltba mennie, csak fel kell dolgoznia. Akkor még a legfontosabb élelmiszereinkről, a búzáról és a kenyérről beszélünk. Szinte nem tudunk magyarázatot adni az érdeklődőknek. Azt mondják: ezért vagytok a magyar parlamentben, hogy ezt tűritek? És akkor azt a választ kapjuk, hogy piacgazdaság van, szabad piaci termék, úgy adják, ahogy elő tudják állítani - mondja a magyarázat. Ez mind nem igaz, mert ezt nem lehet így kezelni, ily en félvállról, ilyen hetyke módon, különböző mondvacsinált magyarázatokkal! Igenis, én a magam nevében és a Kisgazdapárt nevében is és valamennyi magyar állampolgár nevében kívánom és követelem, hogy ez a kormány olyan intézkedéseket hozzon, hogy ha olcsó a búza, legyen a kenyér is olcsó! Én elmondtam már egyszer, '45ben is azt mondták ránk, termelőkre: Kaptál földet? Adj kenyeret! Adott az országnak és olcsó kenyeret. Kaptunk földet a rendszerváltás következményeképpen? Kaptunk. Adunk kenyérnek való búzát ? Adunk - és kapunk érte drága kenyeret. Ez elfogadhatatlan! Egyre több nyugdíjas kétségbeesetten, sírva mondja, hogy képviselő úr, nem tudom megvenni a mindennapi kenyeremet - és süket fülekre talál. Ne hagyjuk!
