Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
284 mellett azok tartási feltételeit is jogszabályban kell rögzíteni. A veszélyes állat elhullását vagy eltűnését pedig csak egy hatóságnak, praktikusan a jegyzőnek kellene bejelent eni, majd ő szól a rendőrségnek vagy az állategészségügyi hatóságnak, ha szükségesnek tartja; ha elvész az állat, nyilván a rendőrségnek, ha elhullik az állat, nyilván az állatorvosnak. Indokolt esetben a veszélyes állat elhelyezése helyett lehessen azonn al a kiirtásról is intézkedni. Állatkísérletnél kivételt csak bizottsági engedéllyel lehessen tenni - a 25. § szól erről. Az OÁKB feladatainál a jogszabályok tervezetének véleményezése, szakvéleményadása és a helyszíni ellenőrzés lehetősége is szerepeljen. Az állatszállítás korlátozásánál meg kell határozni, hogy ki teheti ezt meg, milyen mértékig, és esetleg kik kezdeményezhetik. Állatkert, de más intézmény létesítésénél is a jegyző a hatóság, és a szakhatóságok - állategészségügy, természetvédelem - szak vélemény alapján határoznak. A jegyző az állat kiirtását ne kezdeményezze! Hozzon erről határozatot, aminek alapján az állategészségügy azt végrehajtja! Az állatokkal szemben ne emberséges, hanem megfelelő bánásmódot tanúsítsunk! Az állatvédelmi jogszabál yok megsértése miatt ne csak társadalmi szervezetek kérhessenek intézkedést vagy indíthassanak pert! Legyen ehhez az állampolgárnak is joga! Végül még egy megjegyzés a felhatalmazásokkal kapcsolatban: ahol háromnál több miniszter szerepel, ott kormányrende let szintjére praktikus emelni a rendeletet. Befejezésül ismételten kiemelném, hogy a törvény elfogadását igen fontosnak tartom, egy társadalmat nemcsak az minősít, hogy hogyan bánik a szegényeivel, a hátrányos helyzetűekkel, hanem az is, hogy hogyan gondo skodik természeti értékeiről, hogyan bánik az állatokkal. Ezt a természetközeli társadalmak még ösztönösen tudták, és viszonyrendszerükben érvényesítették is. Valóban illő tisztelettel közelítettek a természethez, az állatvilághoz, azokat gyakran szentként vagy totemállatokként tisztelték - gondoljunk csak őseink turullmadarára! Újra meg kell tanulnunk ezt a tiszteletet, és néhány embertársunkat a törvény szigorával is rá kell kényszerítenünk erre a tiszteletre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖ K (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm képviselő úr beszédét. Megadom a szót Tímár György kisgazda képviselőnek őt Gombos András követi, az SZDSZből. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Asszony! Egy társadalmat, úgy gondolom, az jellemez, hogy valójában lényegileg a humánum milyen formában hatja át e társadalom egészét, és nemcsak a szavakban, hanem az élet tényeiben. Úgy gondolom, a humánum nem csupán az embertársainkkal szembeni tiszte let tényében vagy mentalitásában konkretizálódhat, hanem jelenti - mert jelentenie kell - minden élő tiszteletét. A régi korokban ennek számtalan megnyilvánulása volt már az egyiptomiaknál, illetve - hogy úgy mondjam: - jogfolytonosan az általam igenigen tisztelt indiai kultúránál. Az a hozzáállás, az a gondolkozásmód, amely az élet minden megnyilvánulásának megadja azt a tiszteletet, amelyet valójában megérdemel, mert hiszen az élet csírája minden élőlényben valahol közös, vagy legalábbis közös alapokból származik. Ha a társadalom kíméletlen, ha a társadalom csak a pillanatnyi szükségleteit vagy kényekedvét éli ki, akkor ez a társadalom lényegileg saját magának az önpusztítója. A modern tudomány nyelvén talán úgy közelíthetem vagy úgy fogalmazhatom meg ma i modern kifejezéssel ezt a gondolatot, hogy a génbankokat meg kell őrizni, mert soha nem tudjuk, hogy a jövő milyen feladat elé fog állítani bennünket vagy utódainkat, és nem tudjuk, hogy mikor lesz vagy lenne szükség egy olyan begyakorlott és kipróbált f ormára, az élet olyan építőkövének felhasználására, amely most adott, de látszólag felesleges, ugyanakkor a jövőben feltétlenül szükségessé válik. Ez a törvénytervezet, amely az igen tisztelt Magyar Országgyűlés asztalán fekszik, úgy érzem, a legmélyebb hu manitástól vezettetve született. Részleteivel a magam részéről nem tudok ilyen
