Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FARKAS IMRE (MSZP):
261 helyi fejlesztéseknél is mindazt, ami bennünket Európához, Európa vérkeringéséhez hozzáköt. Hiszen óriási múlt segít ebben a célban; úgy gondolom, elegendő, ha csak a XIX. századi vasútépítésekre célzok, ami figyelembe vette az egész Kárpátmedence adottságait, és nem az egyes régiókat egymástól függetlenül elzártan, hanem egységes egészként vette számításba és fejlesztette. M ost, amikor messze túlmegyünk már a Kárpátmedencén, amikor Európa vérkeringéséhez csatlakozhatunk, akkor fokozottabban kell, hogy ez a cél érvényesüljön, hatékonyan, úgy a koncepcióban, mint a végrehajtási részletekben. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos tap s az FKGP soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP, akit Pál Béla képviselő úr fog követni ugyancsak az MSZPből. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Assz ony! Örülök, hogy az 1996. évi területfejlesztési törvény mintegy részeként még ebben a ciklusban megtárgyaljuk az országos területfejlesztési koncepciót. Én a vita eddigi szakaszaiból azt vettem észre, hogy eddig szinte minden képviselő egyetértett ezzel a gondolattal, később ágaztak el a vélemények. Azok közé tartozom, akik gyakorlatilag az országgyűlési határozati javaslat tartalmával is egyetértenek. Azért mondhatom ezt, mert - és ezt is a koncepcióból vettem - egy igen fejletlen kistérséget képviselek az Országgyűlésben, a Tiszazugot, és úgy érzem, hogy annak képviselőjeként megtalálom a koncepcióban azokat az elemeket, amelyek a felemelkedéshez elvezethetnek. Néhány dolgot emelnék ki, amit én nagyon fontosnak tartok. (20.20) Maga az első fejezet, amely ik a koncepció jövőképével foglalkozik, hangsúlyozza, hogy mérséklődni kell a területi egyenlőtlenségeknek, a hátrányos helyzetű, elmaradott térségek körét pedig csökkenteni kell. Ezzel teljes egészében egyet lehet érteni, és úgy érzem, hogy az általam kép viselt kistérségnek a problémája is így kezelhető. A második fejezet 1. pontja az országos célokat rögzíti, ez gyakorlatilag két részből áll: az egyik az ország egészére vonatkozó rész, a másik pedig nagyon konkrétan ismét a területi egyenlőtlenségek mérsé klésével foglalkozik. Tehát ha erre azt mondom, hogy két részből áll ez az országos cél, akkor annak a felét, 50 százalékát maga a hátrányos térségeknek a kezelése teszi ki. Én ezt is nagyon szimpatikusnak tartom. Az általános vitában láttam, hogy néhány k épviselőtársam szívesen tágítaná ezt a kört, és más problémákat is betenne még az országos célok közé. Ugyanennek a fejezetnek a 3. pontja az irányelvekkel foglalkozik, ahol a hátrányos helyzetet gyakorlatilag négy szempont szerint értékeli, né gy szempont szerint tartozhat valaki a hátrányos helyzetűek közé. Ez a társadalmigazdasági szempontból elmaradott térség, ipari szerkezetátalakítás szempontjából elmaradott, mezőgazdasági vidékfejlesztésben elmaradott és a tartós, jelentős munkanélküliség gel sújtott térség. Nem nagy dicsekvéssel mondom el, de az általam képviselt Tiszazug ebből háromba beletartozik, és az ipari szerkezetátalakítás térségébe nyilván azért nem tartozik bele, mert nem fejlődött ki olyan ipar, amit át lehetne alakítani, mert e nnek a mértéke nem volt ilyen nagyságú, hogy alkalmat adjon az átalakításra. Így tehát azt kell hogy mondjam, hogy amennyiben fontosnak tartja a koncepció, az országgyűlési határozat az irányelveket, ha foglalkozunk majd ezekkel térségekkel, akkor a négy e setből három a Tiszazugot is el fogja majd találni. Ha továbbmegyünk az anyagban, eljuthatunk egészen a 4. pontig, ami a prioritásokat rögzíti a hátrányos helyzetű térségeknél, és nagy örömömre szolgál - visszatérve a korábbi vitákra is, ami az infrastrukt úrát és a munkahelyteremtést ragozza, hogy melyik az elsődleges , hogy a társadalmigazdasági szempontból elmaradott térségeknél - lehet, hogy csak egy véletlen, de mégis
