Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KOCSIS IMRE ANTAL (SZDSZ):
249 ezzel - az országos területfejlesztési koncepcióval - kezdhetem az országgyűlési tevékenységet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem az országos területfejlesztési koncepcióról, ha nem az annak kapcsán hozott országgyűlési határozatról beszélünk. Így éppen ezért igyekszem majd a jó ízlés határain belül megmaradni a tekintetben, hogy mikor nyúlok az országos területfejlesztési koncepcióhoz, és mikor a határozathoz. Abban a szerencsébe n részesültem, hogy városfejlesztési koncepcióval, városkörnyéki fejlesztési koncepcióval, megyei területfejlesztési koncepcióval, regionális területfejlesztési koncepcióval foglalkozhattam, és most alkalom nyílik arra, hogy az országos területfejlesztési koncepcióról mondhassam el a véleményemet. Természetesen bárki, aki egy területen dolgozik - én is, aki Tolna megyéből, Szekszárdról érkeztem , először egy koncepció kapcsán megvizsgálja kvantitatív módon, kis analízissel, hogy vajon hányszor fordul elő r észint a koncepcióban, részint az országgyűlési határozatban az az elem, ami a városára vagy éppen a megyéjére jellemző. Ez nem mond semmit, hiszen a számbeli megjelenés igazán nem tudja mutatni azon terület, város igazi, valóságos megjelenését. A minőségi vizsgálat pedig - a kvalitatív vizsgálat - egy országos területfejlesztési koncepcióban igazán csak másodlagos lehet, és a megjelenés igazán csak esetlegessé teheti az effajta vizsgálódást. De az a szakmai háttér, amely megvalósítja az országos területfej lesztési koncepciót, mindenképpen kapcsolódik a régióhoz, és mindenképpen kapcsolódik a városi, illetve a városkörnyéki már meghozott, megalkotott fejlesztési koncepciókhoz. Engedjenek meg ennek kapcsán egy lábjegyzetet. A médiumokban és tulajdonképpen már az előterjesztésekben is arról olvas az ember, hogy a regionális kutatóintézetek, a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatóintézetei esetleg a közeljövőben olyan központi irányítású intézetek lehetnek, amelyekkel megszűnik ezen kis intézmények önálló sága, természetesen nem szűnik meg a szakmai kvalitása, tevékenysége, de egészen bizonyos, hogy valamilyen módon a régióra gyakorolt hatásuk csökkenhet. Ezért az országos területfejlesztési koncepcióról hozott országgyűlési határozat kapcsán is meg kellene emlékeznünk arról, hogy e kis egységek - amelyek feltételezhetően a kis megyei műhelyek, és a nagyobb regionális műhelyekre épülnek - nagyon fontos szereppel rendelkeznek a területfejlesztési koncepció megalkotása során. A régiókról beszélünk és az ország os területfejlesztési koncepcióról. Tolna megyéből érkeztem, mint mondtam, és Tolna megye azon régió, a déldunántúli régió talán legelhagyatottabb csücske, amelyet Baranya, Somogy megye mellett éppen Tolna megye alkot. Szekszárd kis város, lélekszámban ne m versenyezhet sem Péccsel, sem Kaposvárral. Nem veheti fel tehát a versenyt sem Péccsel, sem Kaposvárral, sem azokkal a már kialakult regionális központokkal, amelyek éppen a lélekszámból fakadóan nagyobb gazdasági potenciállal rendelkeznek. De éppen enne k kapcsán hadd említsem meg a legnagyobb dilemmámat, amelyet polgármesterként folyamatosan átélek, megélek. Polgármesterként azt mondom, hogy Szekszárd - amellett, hogy a világ közepe - gazdaságilag kiválóan felkészült, infrastrukturálisan nagyszerűen elők észített terep. Azt mondom, hogy Szekszárdon a szellemi potenciál nagyon jó szinten van, azaz dicsérem az árut. Ugyanakkor a területfejlesztés kapcsán azt kell mondanom, hogy Tolna megye elhagyatott, Szekszárd e tekintetben nagyon rossz helyen áll, még akk or is, ha a GDPben elfoglalt rangsorban a 6. helyen áll Tolna megye az országos listán. Mindig mondjuk - nagyon régóta , hogy egyegy nagyüzem, egyegy nagy cég mennyire változtathatja meg, mennyire torzítja el a nemzeti összjövedelem által meghatározott rangsort. Ez vonatkozik Paksra is, azaz a Pakstípusú torzító elem, tudom, jelen van nagyon sok megyében, de mégis meg kellene gondolnunk, hogy egyegy területfejlesztési sirám kapcsán - amikor is az aktuális megye arról beszél, hogy nagyon kevés jutott a bból a bizonyos tortából a megye számára - mennyire valóságos az elosztás rendje, nem szorule apróbb finomításokra, nem szorule kisebbnagyobb differenciálásra. Az általánosságok után szeretnék néhány konkrét dologról beszélni, feltételezem, sejtik, hogy bizonyos mértékig a borról lesz szó, a borról lehet szó - szekszárdi lévén. A területfejlesztésben, a
