Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
189 büntetőeljárási kódexnek az előterjesztése igen jelentős fordulat a magyar igazságszolgáltatás történetében. Ez a törvény lényeges módon változtatja meg a büntetőeljárás szerkezetét, a bírósági eljárás sze rkezetét a büntetőügyekben, és jelentős mértékben közelíti azt egy nyugati, egy angolszász modellhez, létrehozza tulajdonképpen a kontradiktórius eljárást. Azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a legfontosabb újítása ez; a hatálybalépésétől kezdve a tárgya lás szereplői tulajdonképpen egyenrangú küzdőfelekké válnak, akik között a bíró valóban bíróként fog helyet foglalni, és a vád képviseletének meg a védelem képviseletének kell megvívnia a harcot, kinekkinek a maga igaza bizonyításáért. (18.10) Tehát az, h ogy egy hosszú folyamat eredményeként ez a törvényjavaslat elkészült és megszületett, igen jelentős pozitívuma az igazságügyi kormányzat és a szakma munkájának, s mondom én ezt tisztelettel, mint szakmán kívüli. Vannak további jelentős erényei is a törvény nek. Ilyen a nyomozási bíró alakjának a megjelenése. Ez is régi reformkövetelése a büntetőjogászoknak. Emlékszem jól, amikor az előző ciklusban arról folyt a vita, hogy az ügyészség maradjone független, akkor felvetődött, hogy ha a nyomozási bíró intézmén ye és egyáltalán az igazságszolgáltatás, a tárgyalásvezetés függetlensége és törvényessége megfelelő személyi és törvényi garanciákkal lenne biztosítva, akkor volna elfogadható, hogy az ügyészség a kormány függőségébe kerüljön. Azt gondolom, ez most is így van, és lehet, hogy a következő lépés az lesz, hogy egy alkotmányreform keretében ezt is megoldja a parlament. Megoldja, miután ez a törvény remélhetőleg elfogadásra kerül, és valóban tartalmaz igen jelentős eljárási garanciákat. Tulajdonképpen némileg eh hez kapcsolódik a másik dolog, ami még érthetőbb és számomra még fontosabbnak tűnik, ez pedig a pótmagánvád intézménye. Éppen azért, mert az ügyészség zárt és hierarchikus szervezet, nagyon sokszor találkozott az ember azzal - egy jogvédő szervezet munkatá rsaként meg különösen sokszor találkozott azzal , hogy miközben elvben a büntetőeljárás a vádlott számára biztosítja a fair trialt, a sértett számára ez nagyon sokszor nem volt biztosítva. Nem volt biztosítva például olyan esetekben, amikor rendőri bántal mazás volt a gyanúsítás tárgya, tehát amikor a sértett egy állampolgár volt, a többnyire meg sem nevezett gyanúsított pedig egy bántalmazó vagy kényszervallatást elkövetett rendőr. Ilyenkor nagyon sokszor lezárult az eljárás azzal, hogy nem lehet százszáza lékosan bizonyítani, hogy a kényszervallatás vagy a bántalmazás megtörtént, tehát az ügyész ebben az ügyben nem képviseli a vádat. Mindez a döntés a nyilvánosság kizárásával történt. A jogvédő szervezetek mindig azt gondolták, hogy ez nincs így jól, mert l ehet, hogy a bíróság előtt sem sikerülne százszázalékosan bizonyítani, hogy a rendőr elkövette azt a bántalmazást, amivel gyanúsítják, de mégis szerencsésebb lenne, ha szakmai és a tágabb nyilvánosság előtt folyna az eljárás. Így viszont az történik, hogy az ügyészség a maga rendszerében lezárja az ügyet, és a sértettnek, valamint a sértett képviselőjének nincs módja arra, hogy megvívjon az ellenkező állásponttal. Ezért azt gondolom, hogy a pótmagánvád intézménye - ha tényleg úgy fog működni, ahogy az ember reméli - nagyon jelentős kiegészítőjévé válik a büntetőeljárásnak. Ehhez érdemes még hozzátenni - ugyancsak a törvény abszolút pozitívumai között - azt, hogy a sértett jogosítványai jelentősen megnőnek, a sértetti képviselet jelentősen megnő. Továbbá azt is, hogy az előzetes letartóztatás kritériumai szigorodnak, tehát nem olyan egyértelmű, hogy valakit előzetesbe lehet tenni. Továbbá az is hozzátartozik ehhez, hogy megjelentek az előzetes letartóztatást kiváltó intézmények, mint az óvadék, a lakhelyelhagy ási tilalom és így tovább. Mindazonáltal nem jelentkeztem volna szólásra, ha csak pozitívumokat akarnék mondani, mert a törvény előkészítésében részt vettek és a törvényhez hozzászólók ezt nagyjából megtették; általában az a benyomásom, hogy pozitív volt a törvényjavaslat fogadtatása. Ugyanakkor azonban természetesen megfogalmazódtak kritikák is. Nem ebben a pillanatban vagy nem akkor fogalmazódtak meg, amikor a törvény szövegét olvasva erre a felszólalásra készültem, de például
