Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP):
187 Nézzük az ezt a megközelítést alátámasztó érveket! Magyarországon az 1945 utáni jogfejlődésben számos elle ntmondással, időnként elméleti megalapozás nélkül, de kialakult az a jogelv, hogy az általános hatáskörű, elsőfokú bíróság a helyi bíróság; ennek többékevésbé kiépültek szervezeti és személyi feltételei is. Ezen az elven csak rendkívül nyomós okok miatt i ndokolt gyökeresen változtatni. Álláspontom szerint minden szempontból az a helyes, ha az állampolgárok törvényes bírája a lakóhelyéhez legközelebb eső bíró. Ez az elv, ennek következetes végigvitele segíti a jogérvényesítést és a döntések kiszámíthatóságá t is. Hosszú évek tapasztalata cáfolja azt a kimondatlanul is létező véleményt, hogy a felsőbb igazságszolgáltató szervek általában gyorsabb és alaposabb szakmai munkára képesek, nem vitatva azt a tényt, hogy egyes bonyolult szakmai és jogi megítélésű bűnc selekménycsoportokat az arra szakosodott megyei, illetve fővárosi bíróságokon szükséges már elsőfokon is tárgyalni. Az előterjesztő által rendelkezésünkre bocsátott ügyforgalmi statisztikák azt támasztják alá, hogy a megyei székhelyű városi bíróságokon hal mozódott fel kezelhetetlen mennyiségű ügy, a székhelyektől távol eső bíróságok általában képesek voltak időszerűen tevékenykedni. A törvénytervezet 16. §a, ami a megyei bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekményeket sorolja fel, bizonyos szempontból kétség telenül logikusnak tűnik, de számtalan ellentmondást, ötletszerűséget tartalmaz. Vegyük például az e szakasz g) pontjában felsorolt bűncselekményhalmazt! Például nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének bűntette - Btk. 261/E § , ami a politikai helyzet függvényében vagy van, vagy nincs. A Jugoszláviával szemben fennállt pénzügyi és gazdasági zárlat idején e bűncselekmény sűrűn előfordult a kiskunhalasi városi bíróságon, az ügyérkezések közel húsz százalékát tette ki, hiszen e térséghez tartozó határátke lőhelyeken, illetve környékükön követték el azokat. A bűncselekmény mind jogi szabályozásában, mind tényállásában teljesen egyszerű. A hatásköri szabályozás csak e bűncselekményre vonatkozó része az adott helyzetben alkalmas lehet a megyei bíróság munkáján ak megzavarására. Átgondolatlan hatásköri szabályozás további példája az embercsempészés vétségének megyei bírósági hatáskörbe vonása. E bűncselekményeket jelenleg már a határőrség nyomozza, többségük bíróság elé állítással vagy megrovással zárul. Nehezen érthető az előterjesztő álláspontja a vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatban. E körben a súlyosabbnak minősülő eseteket akarja a tervezet magasabb fórum elé utalni. Hosszú évek tapasztalata, hogy a vagyon elleni bűncselekmények bonyolultsága nem az absztrakt társadalmi veszélyesség mentén alakul, ez mindig csak a konkrét elkövetési módszer alapján dönthető el. A tervezet megyei bírói hatáskörbe utalja például a Btk. 321. § (3) bekezdés a)tól c) pontig terjedő rablás bűntettet. A rendelkezés ellentmo ndásos voltát az alábbi történeti tényállással tudnám modellezni: ha terhelt a sértettől kés használatával rabol el kétmillió forint alatti összeget, akkor a bűncselekményt a tervezet szerint is a helyi bíróság bírálja el, ha azonban a terhelt bármilyen lő fegyvert szerez, és azzal csak tíz forintot sikerül rabolnia, úgy az ügyről már a megyei bíróság határoz. Itt kell még megemlíteni, hogy a vagyon elleni bűncselekmények elkövetési értéke számos esetben a terhelt szándékától függetlenül alakult. Jó példája ennek az az évekkel korábbi eset, amikor a halasi posta kirablója tízmillió forintot tartalmazó zsákot vitt magával. A véletlenen múlott, hogy nem olyan zsákot ragadott fel, amelyben az összeg lényegesen kisebb volt. A fenti példákból következően is megism étlem: egyetértek azzal a törekvéssel, hogy a megyei bíróság hatásköre a valóban speciális ismereteket igénylő ügyekre terjedjen ki. Ide tartozónak kell lennie az élet elleni bűncselekményeknek, a gazdasági bűncselekményeknek, a közlekedési bűncselekmények nek és a fiatalkorúak bűnügyeinek. Ez utóbbi változtatással megszűnne a székhelyi városi bíróságok indokolatlan kiemelt illetékessége.
