Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 2 (332. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
18 A keresletpolitika kialakult módszerében egészséges, virulens gazdaság nem születhet meg. Amennyiben egy idetelepült multi t ermőre fordul, és arányait tekintve exportnövelő tényezővé válik, az nem a gazdaság organikus teljesítménye! Főleg akkor nem, ha egyidejűleg nem is illeszkedik a gazdaságba, mert nincs semmiféle ösztönzés arra, hogy magyar beszállítók szerepet kapjanak. Ez olyan önálló egységgé válik, amelyik összefüggésrendszeréből kiszakítva mutathat jó globális számot, makroszámot, de mögötte egy beteg gazdaság húzódik meg. Tisztelt Ház! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tudom, hogy lejárt a ny olc perc, nincs is mit mondanom. (Derültség.) Egy dologra hadd hívjam még fel a figyelmet. Ez az, hogy következnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismét jelzi az idő leteltét.) a választási viták. Én rágalommentes időszakot kívánok mindenkinek és a (A z elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.) valósághoz való merev ragaszkodást. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Iván frakcióvezető úrnak, MDNP. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Ké pviselőtársaim! Shakespeare azt írja valahol, hogy az egész világ egy hatalmas színház, és minden férfi és nő csupán szereplő e színház világot jelentő deszkáin. A modern európai demokráciákban erre a színházra újabban négyfelvonásos darabokat szoktak írni . Magyarországon az 1994 és '98 közötti négyfelvonásos darabnak a forgatókönyvét írta és az előadását rendezte: Horn Gyula. Erről hallottunk most egy rövid tájékoztatást a miniszterelnöki expozéban, hogy ennek az előadásnak hogy jutottunk a mai állapotába, és mi az, ami még hátravan belőle. Legyen szabad megmutatni azt is, hogy ugyanezt az előadást, ha nem is görbe tükörben, de a Ház innenső oldaláról nagyon röviden hogy látjuk. Egyrészt az első felvonás, amelyik nyolc hónapig tartott, meglehetősen eseményt elenül és cselekménymentesen zajlott. Talán ebben az egyhangúságban, ahol a nézők mármár felálltak, hogy nem is lesz itt igazi előadás, csak a látványos szerepcserék mutatták, hogy történik valami hozzá kell tennem: nemcsak a vezető színészek esetében, ha nem nagyon sok esetben az egész statisztériát lecserélték. Ezenkívül igazán nem történt az ország dolgaiban változás. Erre reakcióul a második felvonásban a szó szoros értelmében a klasszikus drámák forgatókönyve szerint deus ex machina, Bokros Lajos nevéh ez kötve egy rendkívül hirtelenül becsapódó, sokkoló hatású drámai eseménysorozat következett be. Itt valódi drámai elemek mellett jelentéktelennek tűnő mellékepizódok is uralták a terepet, és nagyon érdekes volt, hogy ahol pénzügyi értelemben azt kell mon danunk, hogy valóban járulékos és mellékepizódoknak tűnő események zajlottak, a magyar társadalom számára ezek voltak az igazi frusztráció okai, mert nem pénzügyi jelentőségük, hanem társadalmi jelenségként volt katasztrofális, ami ebben a drámai szakaszba n történt. Ami ennek a társadalmi és szociális téren történő mellék- és kispénzt jelentő témáknak az ügyében történt: a társadalom bajait egyesegyedül az Alkotmánybíróság mint cenzor tudta egy kissé módosítani, amelyik jócskán húzott a forgatókönyv eme ré széből. A harmadik felvonás azonban már egy kicsit micsurini csodát sejtet. Az 1997es esztendőben, amit ma is hallottunk utólagos visszatekintésként, úgy tűnik, hogy valami olyan csoda történt, hogy itt van az aratás ideje, bőséges a termés. De ez az arat ás nem az őszi vetésből nyárra beérett kalászokból történik, hanem az aratás előtt néhány nappal elszotyogtatott magokból kikelt termésnek a learatása. Szeretném azt mondani, hogy el kell ismerni: 1994től kezdődően bizonyos vegyszeres gyomirtásra szükség volt. A kormánynak igazán javára azt lehet írni, hogy legalább nem szántotta ki ezt az őszi vetést. De azért legyen szabad emlékeztetni arra, hogy nincs ma Magyarországon olyan felelős gazdasági szakember - akár a bankszférában, akár a közgazdászok között , aki ne ismerné el, hogy
