Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 2 (332. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
15 Mindaddig, amíg a Hornkormány nem tesz eleget a törvénynek, amíg titkosan kezeli a privatizációs anyagokat, amíg Csiha miniszter asszony ne m tartja be a privatizációs törvényt, addig írhatnak ki bármilyen pályázatot bármilyen cégnek, nem lesz bizalmuk önökben az embereknek. (Az MSZP padsoraiból: Ne aggódj!) BősNagymaros ügyéről. - BősNagymaros ügyéről hosszabban kell beszélnünk, és erre még itt, ma délután lesz mód. Látom, hogy ön érzelmileg is elkötelezett az erőmű, a vízlépcsősor felépítése mellett. Ne haragudjon, hogy azt mondom egy jóval idősebb embernek, talán megbocsátja ezt; szemtelenségnek fog tűnni, de ön, amit itt BősNagymaros ügy ében mondott, az nem felel meg a valóságnak. Nem felel meg! A kormány és a parlament viszonyáról. - Az alkotmány 19. §ának (3) bekezdését ajánlom figyelmébe: nagy jelentőségű nemzetközi szerződést az Országgyűlés köt, nem a kormány. Erre hívjuk fel az ön figyelmét most már sokadszor, és ehhez ragaszkodunk mindaddig, amíg itt, a magyar nép színe előtt, a parlament keretei között önök hajlandóak nem lesznek a nyilvánosság előtt beszámolni arról, hogy valójában milyen célokat is kívánnak szolgálni Bős ügyében . Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Képviselőtá rsaim! A miniszterelnök úr is hivatkozott Clinton elnök úr beszédére, én is hadd hivatkozzam erre, de más vonatkozásban. Nagy megnyugvással vette a kisgazda frakció tudomásul, hogy ön Clinton elnök urat megvédte a szexuális zaklatás vádjával kapcsolatban. Még nagyobb megnyugvás számunkra, hogy önt ilyen zaklatás nem fogja érni. (Moraj a kormánypártok padsoraiban. Derültség az ellenzéki oldalon.) Úgy gondolom ugyanakkor, hogy Clinton elnök úr beszámolójában volt egy olyan rész, amelyet önnek illett volna meg szívlelnie. Nevezetesen az ország gazdasági helyzetét elemezte, és megállapította, hogy több vonatkozásban az ő felelőssége is fennáll az ország gazdasági állapotait illetően. Ön azonban nem beszámolt, hanem dicsekedett, nem adott megoldást semmire, hanem ködösített, és megpróbálta az ország lakosságát félrevezetni. Ön arra hivatkozott, hogy milyen jelentős előrehaladás van gazdaságunkban, ugyanakkor elmulasztotta megemlíteni, hogy az a valóság, 800 ezer család, tehát minimálisan 2 millió ember, de inkább 2 ,5 millió került abba a helyzetbe, hogy nem tudja fizetni a lakás bérét, a fűtést, a világítást, bármikor a kilakoltatás helyzetébe kerülhet. Kétszázezren már - mint kilakoltatottak - hajléktalan állapotba kerültek. De utalhatnék arra, hogy a hivatalos sta tisztikai adatok szerint 2530 százalék a létminimum alatt élő, ez önmagában 2,53 millió magyar embert jelent. De hadd legyen szabad arra rámutatnom, hogy minden pártatlan szakértő ugyanakkor úgy véli, hogy legalább 40 százalék a létminimum alatt élők szá ma. (16.00) Ez azt jelenti, hogy legalább 4 millió embernek nincsenek meg a létfeltételei sem. De vegye ehhez hozzá, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy Magyarországon megszűnt 1 millió 529 ezer munkahely - igaz, nemcsak az ön kormányzása alatt, hanem ez t 1989től számítom , ugyanakkor tény az is, hogy 900 ezren kényszervállalkozásokba, idő előtti nyugdíjazásokba, rokkantnyugdíjazásokba menekültek, és az önök által elismert munkanélküliségi rátája 10 százalék feletti. Ez durván 500 ezer munkanélkülit jel ent, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább másfél millió embernek nincsenek meg a szükséges létfeltételei. De ha figyelembe vesszük, hogy az ez éves költségvetés mellékletét képező prognózisban önök 2000re is 10 százalék körülire tették a munkanél küliséget, ebből következik, hogy önnek e területen sincs programja.
