Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 10 (344. szám) - Dr. Szabó Iván (MDNP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez - "Milyen áron vásárolhattak részvényt a bankok alkalmazottai a privatizáció során?" címmel - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSIHA JUDIT privatizációért felelős tárca nélküli miniszter:
1314 DR. SZABÓ IVÁN (MD NP) : Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Több napilap, így a Népszabadság és a Világgazdaság is beszámolt arról, hogy a bankok privatizációja során jogalkalmazási anomáliák révén vélhetően jelentős kár érte az államot. Az id őközben lezajlott további események kapcsán az is lehet, hogy a dolgozókat károsították meg. A hatályos privatizációs törvény értelmében a magánosításra kerülő bankok alkalmazottai a jegyzett tőke maximum 15 százalékát az államtól kedvezményes áron megvásá rolhatják. A kedvezmény mértéke sajnálatos módon az 1995. évi XXXVIII. 56. §ának (2) és (3) bekezdésében ellentmondásosan került meghatározásra. Míg a (2) bekezdés szerint - szó szerint idézem: "a munkavállalók számára az eladási árnak legfeljebb 50 száza léka erejéig adható árkedvezmény és/vagy részletfizetési lehetőség"; addig a (3) bekezdés szerint "a dolgozói részvények értékesítésekor a névértéket kell vetítési alapnak tekinteni." Mindkét fogalmazás szerinti kedvezményadásra van gyakorlat, melyet két, homlokegyenest ellentétes minisztériumi állásfoglalás is alátámaszt. A Pénzügyminisztériumé a névértéket, az Igazságügy Minisztériumé az eladási árat tekinti elfogadhatónak. A Magyar Hitelbank, a Takarékbank és a Kereskedelmi és Hitelbank privatizációja so rán a névérték szolgált kiindulási alapként. E bankoknál azért izgalmas a kérdés, mert a névérték és az eladási ár között 300 százalék eltérés mutatható ki. E három bank esetében a privatizációs kedvezmény különbözete meghaladja a 2 milliárd forintot; vagy is ha az Igazságügyi Minisztérium és az idézett törvényhely (2) bekezdését vesszük mértékadónak, ennyi, az államot megillető bevétel vándorolt magánzsebekbe. Ellentétes jogalkalmazás tapasztalható az OTP esetében, ahol a kedvezményt az eladási ár bázisán s zámították ki. Ebben a esetben viszont felvethető, ha mégis a PM, illetőleg a (3) bekezdés szerinti eljárás a helyes, akkor az állam vett ki több száz millió forintot az alkalmazottak zsebéből - jogtalanul. Nyilvánvaló, hogy egyidejűleg és egymás mellett a két jogértelmezés nem állhat meg. Kérdezem tehát a tisztelt miniszter asszonyt: mit szándékozik tenni az ellentmondásos helyzet feloldására, a vagy az államot, vagy a dolgozókat ért sérelem orvoslására? Kérem válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiba n.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Csiha Judit privatizációért felelős miniszter válaszol. Megadom a szót. DR. CSIHA JUDIT privatizációért felelős tárca nélküli miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Az interpelláció a privatizációs törvényben meghatározott egyik fontos céllal, a dolgozói tulajdonszerzéssel kapcsolatos. Ezt a típusú tulajdonszerzést a törvény nemcsak deklarálja, hanem ehhez jelentős kedvezményt is biztosít. A jogszabály a dta lehetőségeket az ÁPV Rt., de jogelődei is alkalmazták a munkavállalók érdekében. A jogszabályban meghatározott kedvezmények különböző módjai, illetve annak formái korábban is sok vitára adtak okot, ezért annak gyakorlatát vizsgálta a Kormányzati Ellenő rzési Iroda, az Állami Számvevőszék, a legfőbb ügyész és több alkalommal az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága is. Törvénysértést e területen egyikük sem tapasztalt, de eltérő álláspontokat fejtettek ki a jogszabályi kereteken belül alkalmazott kedvezmények alkal mazásának gyakorlatával kapcsolatban. A képviselő úr által jelzett értelmezési nehézséget egyébként korábban magam is észleltem, ezért kezdeményeztem törvénymódosítást, amelyet a parlament az elmúlt évben hagyott jóvá. Az interpellációban felsorolt bankok privatizációja során eltérő jogértelmezés nem történt a munkavállalói részvényértékesítésben. Ezt mutatja az a gyakorlat is, hogy a munkavállalók részére 5 százalékos részvénycsomagot különítettek el minden esetben, még az OTP első, 1995ben végrehajtott részleges privatizációja során is.
