Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KATONA BÉLA (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
1214 hanem a vagyon eredetét a meggazdagodó személy bizonyítsa. Bizonyítsa az 500as Mercedest vezető húszéves fiatal, hogyan, miből került hozzá a Mercedes, és ha a határon fogják el a lopott kocsival, az ne jogtalan használatnak minősüljön! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) 1994ben nagy nehezen meghozták a pénzmosás elleni törvényt, de a törvényhozás mindig az események után kullogott. A jövedéki termékek megfelelő szabályozásával az olajhamisítás az első pillanattól fogva megfogható lett volna. Meg k ellett volna akadályozni, hogy a bűnözők milliárdos vagyonokat felhalmozva kifoszthassák az államkasszát, s eladják a fél országot. De a törvényhozás lassú, a bűnözői gondolkodás viszont gyors. A rendszerváltás után beindult a szervezett és etnikai bűnözők beáramlása az országba. A helyzetet rontotta, hogy a rendszerváltás kormányai KeletEurópában szinte mindenhol amnesztiával nyitottak, ezzel a sok köztörvényes bűnözőt a polgárok nyakába szabadították. Ezek a bűnözők elindultak olyan országot keresni, aho l viszonylag stabil a pénz, és ahol nem ismerik őket, és szabadon garázdálkodhatnak. Így esett az orosz, ukrán, csecsen, román, szerb, albán bűnözők választása Magyarországra. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Itt stabil?) Közben a nagy szakmai gyakorlato t szerzett nyomozók és munkatársak nagy része az osztályok felszámolása, szándékos leépítése következtében elhagyta a céget. A civil szolgálatok vezetőit szinte válogatás nélkül eltávolították a testületből. A megsértett, eltávolított rendőrök egy része pi llanatokon belül megjelent a szervezett bűnözői körök hátterében, úgynevezett szaktanácsadóként. (Közbeszólások.) Pontos tájékoztatást adtak a bűnözőknek a rendőrség operatív munkájáról, annak minden mozzanatáról, a bűnözők így a legilletékesebbektől kaptá k a legmegfelelőbb tanácsokat. Mára a rendőrség elbizonytalanodott, így fontos beosztású rendőrök lassan a kollégáikról sem tudják megállapítani, hogy bűnelkövetők vagy bűnüldözők. Vagyis Belmondo híres filmjére utalva: Zsaru vagy csirkefogó? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jézus Mária!) A rendőrség állományának szándékos gyengítése már az úgynevezett reformkommunista Némethkormány idején, 198889ben elkezdődött; természetesen azzal a szándékkal, hogy a nómenklatúra vezetői, vezérigazgatói, pártitkárai a spontán privatizációnak nevezett szabad rablás időszakában minél nyugodtabban, zökkenőmentesebben tudják a nemzeti vagyon jelentős részét saját maguk és családjuk vagyonává varázsolni. Egy szűk csoport ezzel a magyar nép tömegeit rekesztette ki a nemzet i vagyonból. A hatalom reformkommunista birtokosai szándékosan fordítva hozták meg a legfontosabb gazdasági jogszabályokat. Így alkották meg első lépésben a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényt, a másodikban a gazdasági szervezetek és társa ságok átalakulásáról szóló 1989. évi VIII. törvényt, majd csak jóval később az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló 1990. évi VIII. törvényt. Az elvtársak nagyon jól tudták, hogy áldásos tevékenységüket ezzel a törvénnyel kellett volna kezden i, hogy védve legyen a nemzeti vagyon saját fosztogató tevékenységükkel szemben. Az úgynevezett rendszerváltást követően, 1990 júniusában a parlamentben egy MDFes képviselő kifejtette, hogy a gazdasági rendőrség vállalkozásellenes szervezet. Meg is lett a z eredménye: az ORFKn 1990 júniusában felszámolták a gazdaságvédelmi főosztályt. Ez azt jelentette, hogy a megyei és városi kapitányságokon is megszűntek a társadalmitulajdonvédelmi, úgynevezett TTosztályok és alosztályok. (Vancsik Zoltán: Kisgazda korm ány volt!) Az Alkotmánybíróság határozatára hivatkoztak, mondván, hogy megszűnt a társadalmi tulajdon, így nincs szükség annak védelmére. Az intézkedés hatására további több ezer rendőrt bocsátottak el, egy részüket áthelyezték állományon belül, másik rész ük elvándorolt a pályáról. Közben az előprivatizációs törvény teremtette jogbizonytalanság és a joghézagok következtében az állami vagyonban hatalmas vagyonvesztések, nyugodtan mondhatjuk, rablások következtek be. Ezek arra figyelmeztettek, hogy egy átalak uló gazdaságban a piac önszabályozó szerepe csak korlátozottan érvényesül, tehát a hatalomnak bizonyos területeken be kell avatkoznia a gazdasági folyamatokba. Másrészt ki kell
