Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - ASZÓDI ILONA KATALIN (független):
1192 bűncselekményt követ el, vagy valamilyen szabálysértést, szabál yszegést követett el, vagy valamilyen bűncselekmény, konkrét bűncselekmény elkövetését meg kell előznie. Effajta szabályozás lépett életbe a rendszerváltást követően a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban is. Lengyelországban az 1990es kormányrendelet értelmében a rendőrnek az igazoltatás megkezdésekor be kell mutatkoznia, meg kell mondania a rangját, rendfokozatát, és meg kell jelölnie az igazoltatás törvényi alapját. Ezzel szemben nálunk és hozzánk hasonlóan Szlovákiában, Romániában minderre nincs szü kség, mindenkit bármikor igazoltatni lehet. Ez az általános és kiterjedt igazoltatási gyakorlat azóta, amióta tudjuk azt, hogy ami Magyarországon van, az nem közbiztonság, csak folytatódott, csak kiterjedtebbé vált. Én magam szorongani szoktam, amikor kocs ival megyek, és azt veszem észre, hogy száz méterrel előttem igazoltatnak, és engem is igazoltatni fognak. Pedig nekem semmi okom nincs a szorongásra. De tessék elképzelni, hogy mit érezhet ilyenkor a cigány, a munkanélküli, a tizenéves fiatal, mindaz, aki eleve a gyanúsak közé számít. Nagyon félek attól, és nagyon szeretném azt, ha el lehetne kerülni, hogy a közbiztonság védelme érdekében folytatott kampányban ne váljanak ezek a szokások, ne váljon ez a gyakorlat még általánosabbá. (Az elnök a csengő megko cogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Nagyon szeretném, ha ezt elkerülnénk, nagyon szeretném, ha elkerülhető volna, hogy a jogállam helyett a rendőrjogok állama jönne létre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kávássy Sá ndor) : Köszönöm. Most két percre megadom a szót Aszódi Ilona Katalin képviselő asszonynak. ASZÓDI ILONA KATALIN (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban mit érezhet az állampolgár, akit igazoltatnak? De mit érezhet az áldozat, és mit é rezhetnek az áldozat hozzátartozói? Azt hiszem, ezt a kérdést is fel lehet tenni. Amikor Magyarországon a lakosság túlnyomó többsége - legalábbis ahol én élek, a lakosság egy nagy része - arról számol be, hogy a közbiztonság romlik, akkor tulajdonképpen te ljesen mindegy, hogy a statisztikai adatok mit mutatnak - ha nem is teljesen mindegy. De az tény, hogy az érzések sok mindent elárulnak. Ha az az érzés, hogy romlik a közbiztonság, akkor itt nagyonnagyon sok tennivaló van. Három gondolatot szeretnék elmon dani. Tulajdonképpen mondhatnám, hogy tolmácsolom ezeket a gondolatokat, mert a választókerületemben nagyon sokszor megfogalmazódik; igenis megfogalmazódik, hogy folyik a rendőrség elbizonytalanítása. Ez részben anyagi okoknál fogva van, ezt kifejtették na gyon sokan, részben viszont jogi okoknál fogva is. Azt gondolom, és úgy látjuk nagyon sokan: emberi jogi szervezetek igen gyakran olyan alapon támadják a rendőrséget, ami az elbizonytalanításhoz hozzájárul. Amikor egy rendőrkapitány azt tudja elmondani, ho gy gyermekek - többször, soksok gyerek - megrontásáért felelős bűnözőt bizonyos bizottság aktivistái arról kérdeznek, hogy meg vane elégedve az ellátással, és senki nem kérdezi meg azt, hogy a rendőr, aki az utcán van, aki annyit keres, amennyit, meg vane elégedve az ellátásával, el tudjae tartani a családját ebből a fizetésből megfelelően, akkor azt gondolom, itt nagyon nagy hibát követünk el, és nagyon nagy aránytalanságok vannak. A másik dolog: az áldozat jogi hátránya a bűnözővel szemben. Ma már nev es jogászok elismerik, hogy ez valóban tényként fennáll. A harmadik pedig: a lakosság körében megfogalmazódik az is, hogy nagy bűnözők politikai védelmet élveznek. A politikai védelem számomra nemcsak azt jelenti, hogy személyes összefonódás létezik, hanem azt, hogy az igazságszolgáltatás is úgy működik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) , hogy az ítélkezésben nem nyilvánul meg az, hogy hátrányt szenvedne a nagy ügyek elkövetője. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padso raiból.)
