Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. LUSZTIG PÉTER (MSZP):
1188 rendvédelmi struktúra törvényi szabályozását jelentette (Közbeszólások az elle nzéki pártok soraiból.) , néha úgy, hogy önök nagyon korrekten részt vettek a vitában, és néhány képviselőtársunk kifejezetten előremutató, törvényt jobbító javaslatokkal lépett elő. Ezek közül egyetlenegy nem született meg az előző négyéves periódusban. (K özbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) , és nem volt kriminálpolitikai koncepció sem. Lehet bírálni ezt a hároméves programot, képviselőtársaim, de ez az első program, amely legalább középtávú fejlesztési célokat fogalmaz meg a rendőrség, a rendvédelem számára. Lehet hivatkozni arra, hogy a '99. január 1jei bevezetés késő, mondjuk, a szolgálati illetményrendszerre, de tessék mondani, ki választotta el a rendőri vezetők fizetését az igazságügy másik két ágazatától, az ügyészeknek és a bíráknak a fizetés étől? (Demeter Ervin: Tribuszerné!) Hogy fordulhat az elő, hogy egy rendőri vezetőnek, miközben megyénként 16 ezer, országosan 500 ezer üggyel birkózik, körülbelül fele annyi a javadalmazása, mondjuk, mint az igazságszolgáltatás más területén dolgozóknak?! A megbecsüléshez ezek a dolgok is hozzátartoznak, és persze majd ezen is javítani kell, csak menet közben tartani kell a sorrendet. Szóba került számtalan nagyon hasznosítható javaslat, mert végül is a közbiztonság ügye, úgy gondolom, annál azért jóval fo ntosabb, mint hogy egymásra mutogatva (Dr. Dobos Krisztina: Nem egymásra! A bűnösökre! Nem egymásra!) úgy vázoljunk fel megoldást, hogy a tévénéző, a polgár egészen biztos lehet abban: ezek a javaslatok nem megvalósíthatók. (Moraj az ellenzéki pártok sorai ban.) Mi az, ami megvalósítható? Mindenekelőtt megvalósítható az, úgy gondolom, hogy nem kell a rendőrséget, általában véve a rendvédelmi szerveket folyamatosan zilálni. Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy a rendőrség végrehajt egy ragyogó akciót, hazahozza, m ondjuk, az ismert bűnelkövetőt, és másnap a parlamentben a rendőri vezető felelősségre vonására hangzik el javaslat - ez a világon gyakorlatilag sehol nem fordulhat elő , ezt követően a volt országos rendőrfőkapitányt eljárás alá vonják. Lehet úgy dolgozn i, hogy az egyik héten azt követeljük a rendőrségtől: legyen következetes és határozott, és a következő héten, amikor a rendőrség következetesen, jogszerűen fellép valamely ügyben, akkor parlamenti interpellációk tömegével tesszük kétségessé a rendőri inté zkedés megalapozottságát? És ezt követően természetesen elvárjuk ugyanettől az állománytól, határőrtől és rendőrtől, hogy fegyelmezetten, jogszerűen végezze a munkáját. Természetesen úgy gondolom, hogy ez kétarcú magatartás. És nem arról van szó, hogy ezek a szervek nem bírálhatóak. A rendvédelmi szervek összlétszáma több mint 60 ezer fő, ebből minden héten kiemelni egyegy, a sajtóban megjelent konkrét ügyet, és ezzel megkérdőjelezni ezen szervezetek apparátusának hozzáértését, tisztességét, úgy gondolom, valóban nem más, mint politikai felelőtlenség. Ami az előrelépési lehetőségeket illeti: miután az alapvető törvényi szabályozás megtörtént, miután valóban rendelkezésre állnak azok a jogszabályok, többségében a végrehajtási utasítások is, amelyek alapján l ehet dolgozni, úgy gondolom, arra kellene a figyelmet fordítani, hogy a mindenkori politika határozza meg azokat a prioritásokat - és a hároméves kormányzati program ezt azért jelentős részben tartalmazza, a most készülő program tartalmazza , amelyeket el lehet és el kell várni a szervezetektől. Nincs a világon olyan közbiztonság, nincs a világon olyan rendvédelmi apparátus, amely egyszerre minden igénynek eleget tud tenni. Természetesen lehet hivatkozni külföldi példákra, csak nem érdemes, mert más a holl and rendőrség kábítószerfelderítési gyakorlata, hiszen mások a jogszabályok, és más a magyaré. Ha Hollandiában ellopnak valakitől egy kerékpárt, abban a rendőrség olyan jaj de nagyon nem nyomozgat; nálunk annak, akitől elloptak egy 40 ezer forintos mounta inbike kerékpárt, a biztosítási rendszerek mellett komoly hátrányt jelent, itt nyomozni kell ebben az ügyben. De nem lehet 500 ezer ügyben eredményesen dolgozni! És ha a rendőrség eredményesen dolgozik, és növekszik a felderített ügyek száma, akkor nem le het ugyanezt a másik oldalról felróni neki, hogy kérem, mennyivel növekedett az ismertté vált bűncselekmények száma! Persze, felderítették! Ezeknek a jelentős része rendőri felderítő munka eredménye. Akkor most akarjuk, hogy hatékonyabban dolgozzanak ezek a szervezetek vagy sem?
