Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
1151 Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán ) : Tisztelt Országgyűlés! Politikai vitanapunk előtt néhány frakcióvezető, illetőleg helyettes napirend előtti hozzászólást jelentett be, ezekkel kezdenénk a munkánkat. (A főtitkárral konzultál.) Tisztelt Országgyűlés! Elnézést, de a szokásos sorrendtől el tér a hozzászólások sorrendje, ezért tájékozódtam a főtitkár úrnál. Tisztelt Országgyűlés! Elsőnek megadom a szót Deutsch Tamás frakcióvezetőhelyettes úrnak, Fidesz. (Zaj, közbeszólások: Ő az egész Fidesz!) DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A nagymarosi vízlépcső ügye egy évtized elteltével ismét mindannyiunkat foglalkoztató kérdéssé vált Magyarországon. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) A polgárok számára több ok miatt is rendkívül fontos ügy ez. Fontos, hisze n a Duna évszázadok óta jelképe e térségnek, és fontos, mert a jelenlegi kormány minden magyar család zsebéből 250 ezer forintot akar kihúzni egy olyan duzzasztóműberuházás érdekében, amelynek megépítésére semmi és senki sem kötelezi hazánkat. (Moraj, köz beszólások a kormánypártok soraiból: Ne hazudozzál! Még mindig itt tartunk?) Az elmúlt napok fejleményei aggodalommal töltik el a polgárokat. Indokolt az aggodalmuk, hiszen az események mindannyiunk számára azt vetítik előre, hogy ez a kormány, amennyiben hatalmon marad, hogyan fogja képviselni a magyar polgárok érdekeit az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon: következetesen képviselie ezeket az érdekeket, avagy titkolt szándékoktól, kiszámíthatatlan hatalmi törekvésektől vezérelve önérdekeit helyezi előtérbe? Horn Gyula kormánya előkészítetlenül, a polgárok akaratát, a Magyar Országgyűlés ellenőrző szerepét semmibe véve kezdett tárgyalásokat Szlovákiával a dunai vízlépcső megépítéséről. E tárgyalások eredménye egy olyan dokumentum lett, amely figyelme n kívül hagyta a Hágai Nemzetközi Bíróság nemzetközi jogászok véleménye szerint is számunkra kedvező ítéletét, figyelmen kívül hagyta a nemzetközi bíróság előtt hazánkat képviselő szakértők álláspontját, s nem utolsósorban figyelmen kívül hagyta azt a tény t is, hogy a magyar családoknak nincs 250 ezer forintjuk egy szocialista rémálom megvalósítására. A Hágai Bíróság döntése többek között a 134., a 138. és a 150. pontjában egyértelműen kimondta, hogy nem kell megépíteni a nagymarosi gátat, kimondta, hogy mé ltányosan kell megosztani a Duna vizét a két ország között, s kimondta, hogy a felek mondjanak le egymással szemben támasztott kártérítési igényükről. Éppen ezért döntött úgy a parlament öt pártja, hogy az Országgyűlés tekintse érvénytelennek a február 27én, Pozsonyban aláírt dokumentumot. A február 27én aláírt dokumentum pontos tartalma a mai napig nem került nyilvánosságra, azonban megjelentek olyan információk, amelyek arra engednek következtetni, hogy a helyzet aggasztóbb, mint hittük. Az egyik ország os napilap értesülései szerint a magyar kormány olyan megállapodást kíván kötni Szlovákiával, amely alapján Magyarország évekig nem részesülne az áramtermelésből. A nagymarosi gátépítés költségeinél is jóval nagyobbak azok a terhek, amelyeket azért vállaln ánk, hogy a vízlépcsőrendszer fele részének tulajdonosává váljunk. Ugyancsak Magyarországnak kellene finanszíroznia a dunakiliti tározó átépítését, valamint a Cvariáns beruházási költségeinek felét. A lap szerint hazánkat terhelnék a Rajkától Nagymarosig terjedő folyamszakasz szabályozásának költségei is. Végül a dokumentumra hivatkozva a lap azt állítja, hogy az alsó gát, tehát a nagymarosi vagy pilismaróti gát elkészültéig csak az erőműrendszerben lévő tulajdoni hányad arányában részesülne Magyarország a megtermelt áramból.
