Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 3 (342. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
1127 A 604 szakaszhoz, tisztelt k épviselőtársaim, 273 módosító indítvány érkezett, ebből többet visszavontak, és a megmaradt 264 módosító indítványból közel 180at támogatott a kormány. Ez azt is jelenti, hogy egy nagyon példaadó együttműködés alakult ki a kormány, a parlamenti bizottság és a képviselők között. Ez alkalommal is szeretném megköszönni képviselőtársaim és a parlamenti bizottság együttműködési készségét. Ennek eredményei beépültek a törvényjavaslatba. Természetesen szólnom kell, elismerően kell szólnom, a törvényjavaslatot elő készítő kodifikációs bizottság munkájáról, az ügyészségek, a bíróságok képviselőinek hozzájárulásáról, a rendőrök észrevételeiről, és természetesen szólnom kell a civil szervezetek állásfoglalásáról is, hiszen ezek is nagymértékben orientálták a törvényalk otó munkát. A módosító indítványok csoportosításában talán természetes, hogy a módosító indítványok legnagyobb része a törvényjavaslatban szereplő kényszerintézkedésekhez kötődik. A kényszerintézkedésekről és ezek körében az előzetes letartóztatásról, a há zkutatásról, a lefoglalásról, az óvadék intézményéről folyt a legrészletesebb vita, és ehhez kapcsolódtak a módosító indítványok is nagyobb tömegükben. Azt hiszem, hogy ez teljesen természetes, hiszen ezeket a kényszerítő intézkedéseket - amelyek önmagukba n is súlyos hátrányt jelentenek - megfelelő garanciákkal kell körülbástyázni, de ugyanakkor alkalmazhatóvá és alkalmassá kell tenni őket arra, hogy a hatékony bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás menetében is alkalmazhatók legyenek. Nagyon sok vita kapcsolódott az előzetes letartóztatás szabályozásához. Külön szeretném kiemelni, hogy a módosító indítványok elfogadása utáni szabályozás, mármint a javaslatbeli szabályozás, szemben a hatályos szabályozással, nem enyhébb gyakorlatot kíván meghonosítani. Ezt azért kívánom kiemelni, mert erre vonatkozóan a legutóbbi hetekben a napirend előtti viták során volt olyan észrevétel, Szabó Iván képviselő úr interpretálta úgy a törvényjavaslat e vonatkozású rendelkezéseit, mintha ez egy enyhébb gyakorlatot kívánna meghonosítani. Nem enyhébb gyakorlatot, hanem egy precízebb, pontosabb, egzaktabb szabályozást kíván kialakítani a törvényjavaslat, amely szűkíti a jogalkalmazó e téren megnyilvánuló mérlegelési lehetőségét. Elfogadtunk több olyan kiegészítést, amely a gya korlati alkalmazás szempontjából jelentőséggel bír. Azt többek között - Kutrucz Katalin képviselő asszony javaslatára , hogy ha a terhelt ellen szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt újabb eljárás indul, elrendelhető az előzetes leta rtóztatás; valamint azt is, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén nemcsak a bizonyítás meghiúsítása, hanem annak megnehezítése vagy veszélyeztetése esetén is elrendelhető az előzetes letartóztatás. (18.00) Nagyon sok vitát váltott ki az óvadék intézmén ye, amelyet gyakran nagyon szélsőségesen ítéltek meg a vitában. Elhangzott az a feltételezés is, hogy az óvadék tulajdonképpen arra lesz alkalmas, hogy a tehetősek kivonják magukat az előzetes letartóztatás alól, és ezen az úton bizonyos előnyöket szerezze nek azokkal szemben, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel. Ehhez az a megállapítás is hozzátartozik, hogy a közhiedelemmel ellentétben az előzetes letartóztatás nem tekinthető előrehozott büntetésnek, csak a törvényben meghatározott feltétele k esetében alkalmazható. Az óvadék intézményével kapcsolatban sikerült olyan megoldást találni, amely megtartja az intézmény lényegét, csökkenti a vele szemben táplált előítéleteket vagy fenntartásokat. Fontosnak tartjuk azokat a szabályokat, amelyek szeri nt nincs lehetőség óvadék melletti szabadlábra helyezésre, illetőleg az előzetes letartóztatás óvadékkal történő felváltására a nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetében; továbbá akkor sincs helye az óvadék alkalmazásána k, ha büntetési tételtől függetlenül a bűncselekményt bűnszövetségben, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, fegyveresen, illetőleg kiskorú gyermek sérelmére követték el. Meggyőződésem, hogy ezek fontos korlátozások, és ezek valóban hozzájárulnak ahhoz, ho gy a gyakorlatban az óvadék megfelelő garanciákkal hatékonyan alkalmazható intézménnyé váljon.
