Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 3 (342. szám) - Csóti György (MDF) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Miért teszi lehetetlenné a kulturális tárca a Magyar Országos Levéltár működését?" címmel - CSÓTI GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
1108 Csóti György képviselő urat illeti a szó. CSÓTI GYÖRGY (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Csapody Miklós képviselőtársam mintegy három hó nappal ezelőtt interpellációt nyújtott be a kulturális tárcához a Magyar Országos Levéltár szerencsétlen kettéosztásának körülményeit firtatva, és kérdezve miniszter urat - aki helyett akkor is államtitkár úr válaszolt , hogy miért volt szükség erre a lép ésre, amely a kutatók munkáját rendkívüli mértékben megnehezíti, amely a középkori és más felbecsülhetetlen értékű, pótolhatatlan anyagok felesleges veszélyeztetését okozza. Akkor államtitkár úr teljes tájékozatlanságról tanúbizonyságot téve olyan hivatkoz ásokkal lepte meg a Házat, hogy ez egy régi, még az előző kormány határozata, amely határozat nem szólt ilyen szerencsétlen részletek megvalósításáról. Nyugati példákat hozott fel, például Bécs városát mondotta, hogy ott is kiviszik a városközpontból a lev éltárakat. De államtitkár úr elfelejtette azt is közölni, hogy Bécsben nem kettéosztották a levéltárat, hanem három helyről összehozták egy helyre, így könnyebbé téve a kutatási munkát, és biztonságosabbá tették ezáltal az anyagok kezelését, valamint metró val könnyen megközelíthető helyre helyezték el. Azt mondotta, hogy nem lesz szükség szállításokra. Államtitkár úr elfelejtette, hogy a budai Várban marad a középkori anyag, és a több évtizedig tartó mikrofilmezés folyamán ki kell szállítani majd Óbudára a középkori anyagokat, ezzel feleslegesen veszélyeztetve pótolhatatlan értékeinket. Azt gondoltam, tisztelt államtitkár úr, hogy három hónap alatt tévedését beismeri, és valamilyen formában megnyugtató választ ad számunkra. Nem ez következett be. Kérdezem, á llamtitkár úr: Miért volt erre szükség? Miért szükséges a kutatók munkáját megnehezíteni? Miért kell ellehetetleníteni a családkutatást, amely negyven évig tilos volt, ma pedig ezáltal szinte megoldhatatlan nehézségek elé állítja (Az elnök a csengő megkoco gtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mind a szervezett, mind a magánkutatók munkáját? Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kérdésre Szabó Zoltán államtitkár úr válaszol. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közokta tási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Gondolom, ön csak akkor lenne elégedett, ha most azt válaszolnám: a kormány azért lehetetleníti el a levéltár működését, mert eredendő gonoszságában nem talált más megoldást arra, h ogy jól felbosszantsa a kutatókat. Sajnálattal kell közölnöm, hogy nem válaszolhatom önnek ezt. Nem tesszük lehetetlenné a kutatásokat. Azokat a kifogásokat és fájdalmakat is megértem, amelyek azt mondják, hogy nem egy öröm kiköltözni a Várból a külső Bécs i útra - végül is a várbeli levéltárnak megvan a maga történelmi levegője, légköre. Azt gondolom, hogy ezért nem véletlenül fáj azoknak a szíve, akik eddig a Várba járhattak, és mostantól a külső Bécsi útra kell hogy járjanak. Azt gondolom, hogy a tiltakoz ások, amelyek aláírásgyűjtésekben nyilvánultak meg, inkább ezt a légkört fájlalják, mint a megközelíthetőségi nehézségeket; végül is nem hiszem, hogy Kecskés úrnak Pécsről, Sipos úrnak Debrecenről, Szabó úrnak Marosvásárhelyről vagy Molnár úrnak a jugoszlá viai Zentáról lényegesen nehezebb lenne a külső Bécsi utat megközelíteni, mint a Várat. Ugyanakkor azonban azt kell mondanom, hogy 1991ben mégiscsak az akkori kormány döntött arról, hogy meg kell oldani a levéltári anyagok elhelyezésének problémáját. Ebbe n az akkori kormánynak teljesen igaza volt, a várbeli épületet egész egyszerűen kinőttük. Természetesen lehetett volna az is egy megoldás, hogy nem osztjuk ketté a gyűjteményt, hanem az egészet elvisszük a Várból. Ebben az esetben, gondolom, képviselő úr a zért interpellált vagy kérdezett volna, hogy miért kell még a lehetőségét is megtagadni annak, hogy az Országos Levéltár legalább szimbolikusan - egy terem, egy olvasóterem és egy tábla erejéig - benne maradjon a Várban. (Csóti György: Választ
