Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 3 (342. szám) - Dr. Kutrucz Katalin (MDNP) - az igazságügy-miniszterhez - "Kötelezi- e a kormányt is a törvény?" címmel - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP):
1080 Dr. Kutrucz Katalin asszony, a Magyar Demokrata Néppárt képviselője, kérdést kíván feltenni az igazságügyminiszternek. Képviselő asszonyt illeti a szó. DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés 1997ben módosította az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényt. Ez a módosítás a parlament egyetértésével kiterjesztette az egyösszegű kárpótlásra jogosítottak körét. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy akkor nem lehetett tudni, hány személy lesz jogosult a kiterjesztés következtében az egyösszegű kárpótlásra, a törvény úgy is rendelk ezett, hogy a kárpótlás összegéről, a kifizetés rendjéről, határidejéről és ütemezéséről külön törvény rendelkezik. A törvény határidőt is szabott. Az igénybejelentési határidő letelte után három hónapon belül kellett volna a kormánynak az Országgyűlés elé terjesztenie azt a törvényjavaslatot, amely meghatározza a kárpótlás összegét. Tisztelt Miniszter Úr! Ez a határidő régen - még január elején - lejárt. A javaslat azonban nincs itt a Ház előtt, sőt, amennyire tudom, még a kormány előtt sem volt. Ezért kér dezem a miniszter urat, mikor kaphatják meg a jogosultak a kárpótlást, és azt is, hogy kötelezie a kormányt is a törvény. ELNÖK (dr. Áder János) : Válaszadásra megadom a szót Vastagh Pál igazságügyminiszter úrnak. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Kös zönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Természetesen kötelezi a kormányt a törvény. Ezért is kezdeményezte a törvény azt a határidőmódosítás - és ez itt van a Ház előtt , ami hat hónappal meghosszabbította a határidőt. Ennek az oka pedig az, hogy a beérkező kérelmek kapcsán a jogerős határozatok megszületése olyan stádiumban van, hogy ezek alapján nem lehet prognosztizálni, vajon végül is hány személy között kell a rendelkezésre álló összeget felosztani. 1997 decemberében kaptuk az első adatokat a K árpótlási Hivataltól, amelyek szerint a beérkező kérelmeknek töredékét voltak képesek feldolgozni a megadott határidőig - több mint 200 ezer kérelemről van szó , és mintegy 10 ezer elbírálás történt meg. Ily módon nyilvánvalóan lehetetlenség lett volna me ghatározni a kárpótlásból egy főre fordítható összeget. A kormány január elején - még a határidőn belül - látta a törvényjavaslatot, meg is vitatta, és éppen azért, mert nem alakult ki döntési helyzet, kezdeményezte, hogy a határidőt módosítsuk, és 1998 sz eptemberére változtassuk meg. Kérem, fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Viszontválaszra megadom a szót Kutrucz Katalin képviselő asszonynak. DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Ú r! Itt nagyon idős emberekről van szó. Azt hiszem, minden hónap késlekedés rendkívül káros és hátrányos ezekre az emberekre vonatkozóan. Ugyanakkor ha a Kárpótlási Hivatalnak még ilyen óriási mennyiségű munkája van, amit nem tud elvégezni, úgy gondolom, ne m igazán szerencsés ötlet éppen most megszüntetni a Kárpótlási Hivatalt és helyette csinálni egy igazgatóságot, mert az akkor csak azzal a következménnyel járhat, hogy ezek az igényelbírálások még inkább elhúzódnak, és egészen egyszerűen az Országgyűlés és a kormány kivárásos taktikával játszik: hátha előfordul majd az a helyzet, hogy már nem lesz kárpótlásra jogosult, hiszen az idős emberek nem élnek a végtelenségig. Ezért tisztelettel kérem a miniszter urat, igyekezzék a kormány meggyorsí tani ezt a folyamatot, mert nagyon sok emberről van szó, akik türelmetlenül várják, hogy ennyi idő után végre az ő érdekükben is történjék már valami. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Négy évig miért nem történt? - Taps az ellenzéki padsorokban.)
