Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 2 (341. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DÖGEI IMRE (FKGP):
1006 Többéves előkészítő munka után a korm ány ígéretet tett arra, hogy a törvényjavaslatot, amely a törvényalkotási programban is szerepel, ez év januárjában a parlament elé terjeszti. A január eljött, de a kormány adós maradt a törvényjavaslat előterjesztésével. Nem csoda tehát, hogy két kiváló k épviselőtársunk, Béki Gabriella és dr. Szigeti György már nem győzte tovább cérnával, és képviselői önálló indítvány formájában előterjesztették törvényjavaslatukat, amelyet az Országgyűlés napirendre tűzött, és T/5374. szám alatt tárgyal. (17.30) A törvén yjavaslatnak az elmúlt napokban megkezdett általános vitája során a felszólalók többsége dicsérettel szólt a magánindítvány előterjesztőiről, és az az óhaj is megfogalmazást nyert, hogy e fontos törvényt még lehetőleg az ülésszak befejezéséig, tehát legkés őbb március 16ig el kell fogadni. Az Országgyűlés programjának ismeretében azonban nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez így is lesz, attól félek, hogy a törvényjavaslat továbbra is függőben marad, és a kérdés megoldása a választásokat követően, az annak e redményeként összeülő új parlamentre marad. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségkárosodott személyekről szóló törvény megalkotása sokkal fontosabb annál, hogy tovább hallgatni lehessen. Annál is inkább fontos e törvény tárgyalása, valamint szentesítése, mive l most, a mai napon és az elmúlt héten is az utolsó napirendi pontként tárgyaljuk. Ma kivétel természetesen, mert a törvény alkotói valahogy meggyorsultak a napirendi pontok fontossága miatt. Az esélyegyenlőség alapján a legfontosabb műsoridőben kellene tá rgyalni az egész ország színe előtt, hogy lássa a közvélemény, mennyire fontos törvénytervezetről tárgyalunk, amikor is a magyar parlament helyzetbe akarja hozni a mozgássérülteket, az egészségkárosultakat, jogot biztosítani azoknak az embereknek, és helyr ehozni önbizalmukat és tekintélyüket esélyegyenlőség formájában. Hogy mennyire lényeges, amit én itt elmondtam: hisz szóltam az elmúlt időkben olyan magyar állampolgárok sorsáról, akikre már sajnos csak emlékezni kell vagy kellene hivatalosan, és nyíltan e lismerni valamikori hősiességüket, helytállásukat az egész magyar nép érdekében. Vagy a másik csoportra, akik még itt vannak közöttünk, a nyugdíjasokra emlékezve: mennyire hátrányos helyzetbe szorítjuk őket! Pedig ők is itt vannak közöttünk, a mai problémá kkal küszködnek nap mint nap. Elgondolkodtató ez a tény, hogy most, amikor az egészségkárosultakról, mozgássérültekről ily rendkívüli horderejű és fontosságú törvénytervezet van előttünk, mindenekelőtt, azonnal, szinte rögtön kellene ezt az óriási mulasztá st helyére tenni, és az erre vonatkozó törvényjavaslatot a legrövidebb időn belül elfogadni. Úgy érzem és remélem, hogy nem lesz olyan képviselő itt a parlamentben, aki ezen törvénytervezetet, amelyet két képviselőtársunk nyújtott be, nem szavazná meg. Mer t ha így történne, akkor az emberi jogokat sértenénk meg, és az "emberi" szót, mint ilyet teljesen figyelmen kívül hagynánk. Van azonban a Népjóléti Minisztériumnak egy olyan cselekvési lehetősége, amely a mozgáskorlátozott emberek sorsán sokat segítene, é s a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat elfogadásától függetlenül foganatosítható lenne. Arra gondolok itt, hogy a mozgáskorlátozott emberek, akik tolókocsival közlekednek, szinte képtelenek ügyesbajos dolgaikat önállóan intézni, illetve a tömeg közlekedési eszközöket igénybe venni, mert nincsenek kiépítve olyan utak, és nincs lehetőségük, hogy a közhivatalokat vagy számukra más fontos helyeket tolókocsival megközelíthessék, illetőleg utazhassanak. Véleményem szerint ha lesz is törvény, a tárcának a törvénytől függetlenül is megoldást kellene találni a mozgássérültek mozgását megkönnyítő rámpák megépítésére. Ehhez nem szükséges külön törvényi szabályozás, mert ez az emberi humánumból is következne. Mélyen Tisztelt Országgyűlés! A Kisgazdapártnak va n egy olyan elképzelése, hogy a kétkamarás parlament bevezetése ezt a lehetetlen problémát is meg tudná oldani. Én nem azt mondom, hogy erre várjunk, mélyen tisztelt Országgyűlés, mint amint jóelőbb az egyik felszólaló említette. Nem! Ez egy későbbi felada t, ez is egy megoldásra váró probléma, illetve mozzanat. De most ezt mindenképpen elfogadásra ajánlom.
