Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 2 (341. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
1003 Két módon fosztjuk meg az embereket attól a szabadságtól, ami a sorsválasztás esélye és az idővel való rendelkezés, ez a rövid kiszabott idő, ami nekünk jut, az ezzel való rendelkezés joga kell hogy legyen minden embernek. Egyrészt úgy, hogy megfosztjuk attól, hogy bekapcsolódjon a társadalom életébe, hogy a mindennapi életünkben, a munkában, a közéletben, de a mindennapi, m ás számára a lehető legtermészetesebb dolgokban részt vegyen. Másrészt - és erről most nem akarok beszélni - úgy, hogy ugyan megadjuk a lehetőséget, hogy részt vegyen a társadalom életében, de olyan méltatlan helyzetbe, olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerü l, hogy mások rendelkeznek az idejével, mások rendelkeznek az életével. Ez nyilván egy más - és egy nem könnyen megoldható - probléma. Ez a törvény, amit most tárgyalunk, végül is az ember sorsáról szól. Én szívem szerint örültem volna, ha ez a törvény a r endszerváltás első törvényei között születik meg. De ha már ezt elmulasztottuk, ha nem tudtuk a társadalom felé azt az üzenetet közvetíteni, hogy a mi legfőbb gondunk a jobb társadalom, ahol a nagyobb szabadság és a nagyobb esélyegyenlőség társadalma van s zületőben, ha nem tudtuk mindjárt elküldeni ezt az üzenetet a társadalom felé - mert vannak szigorúbb, kegyetlenebb törvények, mert a világ úgy működik, hogy vannak halaszthatatlan feladatok, vannak a gazdaságnak és a pénzügyeknek olyan elkerülhetetlen és azonnal megoldandó problémái, amelyek időlegesen háttérbe szoríthatnak más fontos törvényeket , ha már nem hoztuk meg az első törvények között, legalább szülessen meg ez a törvény a második ciklus utolsó törvényeként! És akkor azt mondom, hogy nem hiába ü ltem négy évig ebben a parlamentben. Miről szól ez a törvény? Vannak emberek, akik úgy születnek, olyan hátrányokkal, fogyatékkal születnek, hogy nem tudnak részt venni a mindennapi életben, nem tudnak közlekedni, nem tudnak bemenni egy hivatalba, nem tudn ak elmenni vásárolni, nem tudnak megfelelő foglalkozást választani maguknak. A törvény végtelenül egyszerű. Azt mondja, hogy meg kell változtatni, el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyek ezeknek az embereknek az útjában állnak. Nagyon kicsi, nagyon apró dolgokról van szó, bár néha költséges dolgokról. Ez egy nagyon egyszerű, derék, becsületes törvény, amely nem bonyolult. Végtelenül egyszerű, csak azt mondja el: mit kell tenni, hogy valamennyiünknek esélye legyen arra, hogy egy teljesebb életet élhe ssünk? (17.10) Vannak persze nehéz problémák is ebben a törvényben. Nehéz probléma, mert pénzről van szó; hogy mikor és milyen támogatást tudunk adni azoknak, akik hátránnyal küzdenek, hogy ezeket a hátrányokat valamilyen módon ezzel kompenzálják. Azt hisz em, ennek a törvénytervezetnek néhány olyan kérdése van, amely vitatható, amelyen lehet módosítani. De vannak dolgok, amelyek eléggé egyértelműek. Évtizedek óta tudott dolog, hogy melyek azok a dolgok, amelyekkel ezek a hátrányok mérsékelhetők. Évtizedek ó ta tudjuk, hogy ezeket a törvényeket meg kell hozni. Tudjuk, hogy az előző parlament is törekedett rá, az előző kormány is, ez a parlament és ez a kormány is. Régi adósságot, nagyon nagy adósságot törlesztünk, ha sikerül még most, ebben a ciklusban ezt a t örvényt meghozni. A vitatott kérdésekről: az első pillanatban vita van arról, hogy milyen személyi körre terjedjen ki ez a törvény. Vita van arról, hogy egy sokkal komplexebb törvénycsomag keretében kellene ezt a törvényt megtárgyalni. Azt hiszem, ha most, első lépésként valóban csak a fogyatékkal élők és fogyatékkal születettekről beszélünk, arról a négy fogyatékkal élő csoportról, amelyekről a törvényjavaslatot előterjesztők gondolkoznak, akkor nem tesszük túl nehézzé ennek a törvénynek a megalkotását. Ny ilvánvaló, hogy egy következő lépésben lehetőség lesz arra, hogy az egészségkárosodottak szélesebb köréről is gondolkodjunk, és valamilyen szabályt, a hátrányaik kiküszöböléséhez valamilyen megoldást találjunk. De ha most ezt kiterjesztjük egy olyan széles körre, amelyet belátni is nehezen tudunk, akkor a törvény egy kicsit parttalanná válik, nem tud megfelelő megoldásokat találni azokra a problémákra, amelyeket egy szűkebb körre már meg tudunk találni.
