Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PÁSZTOHY ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság előadója:
910 A törvényjavaslat parla menti vitája során továbbra is nyitottak vagyunk minden jobbító észrevétel érdemi megtárgyalására. Erre is figyelemmel kérem az Országgyűlést, hogy vitassa meg és fogadja el az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Ta ps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm miniszter úrnak. Megadom a szót Pásztohy András úrnak, a mezőgazdasági bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. PÁSZTOHY ANDRÁS , a mezőgazdasági bizottság előadója : Tisztelt Elnök Asszony! Tiszt elt Képviselőtársaim! A parlament mezőgazdasági bizottsága megtárgyalta az agrárgazdaságról szóló T/4756. számú törvényjavaslatot, majd azt 13 igen szavazattal, 2 ellenében, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak ítélte. A bizottsági vita során többségében támogató, javító szándékú vélemények hangzottak el, melyek az alábbiakban összegezhetők. Az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslat egy igen fontos kerettörvény lesz, mely a nemzeti agrárkerekasztal 15 pontjára épül, de azon belül is arra a kon szenzusra, ami a 15 ponton belül gyakorlatilag minden résztvevő részéről megerősítésre került. A törvényjavaslat magába foglalja a mezőgazdaságnak azt a cél, eszköz- és feltételrendszerét, ami nélkül a mezőgazdaság nem tud kiegyensúlyozottan működni és fejlődni. Igen fontos pillére a tervezetnek, hogy a mezőgazdaságnak nyújtandó támogatás reálértékét a kormányoknak minden esetben meg kell őrizniük. Ezt úgy kívánja elérni, hogy a támogatások mértéke, nagyságrendje mindig a nemzeti össztermék növekedésének arányában nőjön. Ugyanakkor fontosnak ítélte több hozzászóló is annak pontosítását, hogy az konkrétan milyen arányban fordítható közvetlen agrárcélokra, illetve miért maradt ki a törvényjavaslatból, hogy az agráriummal összefüggő vidékfejlesztő támogatáso kra, beleérte a direkt agrártámogatásokat is, a nemzeti össztermék 2,5 százalékát kell fordítani. Lényeges gondolata a törvényjavaslatnak, hogy a kormányoknak az Országgyűlés előtt minden esetben be kell számolni a középtávú agrárpolitikai célkitűzéseikről , és ami ennél is fontosabb, a költségvetés elfogadása előtt a teljesítéséről is. Így amennyiben szükséges, a tapasztalatok alapján mód nyílik a korrekcióra. A tervezetben az agrárgazdaság fő céljai közül nagy hangsúlyt kapott a belföldi ellátásban való ki emelt szerep, illetve a meglévő kedvező adottságok maximális kihasználása, különös tekintettel az exportlehetőségeinkre. Az agrártámogatási rendszer prioritásánál kiemelték a törvényjavaslat szektorsemleges voltát, valamint azt, hogy a szabályozás vegyes ü zemstruktúrában gondolkodik, fontosnak tartja a magángazdaságot, ezen belül a családi gazdaságot éppúgy, mint a szövetkezetek, illetve gazdasági társaságok támogatását. Az agrártámogatási rendszerrel kapcsolatosan többen kiemelték a támogatási elemek stabi litását és kiszámíthatóságát. Így utaltak a piaci zavarok kezelésére, a termelők támogatására, a technológiai fejlesztések fontosságára, valamint a hátrányos térségek, régiók egyedi kezelésére is. A vitában részt vevők nagy hangsúlyt adtak annak a rendelke zésnek, mely szerint törvény határozná meg a mezőgazdaságban az információgyűjtést és az információk rendszerét, és nem utolsósorban a kötelező adatszolgáltatás elrendelését mindazok számára, akik valamilyen módon fejlesztéshez, termeléshez állami támogatá st vesznek igénybe. Helyeselték a mezőgazdasági összeírás elrendelését, azzal, hogy szükséges tisztázni, hogy ki mit ért általános mezőgazdasági összeírás alatt, majd a garanciák mellérendelését is fontosnak tartják. Az információs rendszer tehát nem öncél ú, azért is nagy jelentőségű, mert így tisztázható, hogy milyen
