Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az ülésnap megnyitása - A menedékjogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
893 vá ltozott, hanem az eredeti, rendészeti szemléletű koncepció fokozatosan átadta a helyét egy féligmeddig már menekülttámogató szemléletnek. Példás volt a törvényelőkészítés abban a tekintetben is, hogy a Belügyminisztérium kikérte a menekültjog szakértőine k, valamint a külföldieket segítő társadalmi szervezeteknek a véleményét, és nemcsak meghallgatta, de hasznosította is a véleményeket. A javaslat létrehozásában igen jelentős szerepet játszott az ENSZ menekültügyi főbiztossága, mind a genfi központ, mind p edig a budapesti képviselet, amely a tervezeteket folyamatosan összevetette a genfi egyezmény szövegével, és még a héten is levelet küldött valamennyi párt frakcióvezetőinek, felhíva a figyelmüket két olyan pontra, amely megítélésük szerint nem felel meg a z egyezménynek. Szemügyre véve most már a javaslat szövegét, abban az egyik legfontosabb, nemzetközi összehasonlításban is úttörő újítás, hogy meghatározza a védelemre szorulók három csoportját. A genfi egyezmény 1951ben jött létre, keletkezését két törté nelmi tapasztalat alapozta meg: a szégyen, hogy a demokratikus világ sorsukra hagyta a fasizmus üldözötteit, és a feltételezés, hogy a szovjet birodalom, amelyet csak kevés menekült tud elhagyni, tartósan meghatározza a világ állapotát. (10.00) Ezért ígért életre szóló védelmet, az állampolgárokkal egyenlő jogokat, integrációs lehetőséget mindazoknak, akiket az államhatalom politikai nézeteik, társadalmi, nemzeti, etnikai hovatartozásuk vagy vallásuk miatt üldöz. E szöveg alapján menekült státusz illette vo lna meg a délszláv háború bosnyák menekültjeit, akiket vallásuk, nemzeti hovatartozásuk miatt üldöztek. Nyilvánvaló volt azonban, hogy ilyen tömegű menekült ellátására, integrálására NyugatEurópa nem képes - de egyúttal az is, hogy a délszláv háború előbbutóbb véget fog érni, és a demokratikus országoknak arra kell törekedniük, hogy a menekültek visszatérhessenek hazájukba. Így alakult ki az ideiglenes védelemben részesülők sok százezres csoportja, azoké, akiket Magyarországon menedékeseknek neveztek. A t örvény most meghatározza a menedékesek jogállását, és jogállást teremt mindazok számára, akik nem menekültek ugyan, de kiutasításuk esetén származási országukban kínzás vagy más embertelen, megalázó bánásmód fenyegetné őket. Az ő kiutasításukat tiltja az e rre vonatkozó ENSZegyezmény, tiltja az emberi jogok európai egyezménye és a magyar idegenrendészeti törvény is. Csakhogy a magyar törvényi tiltás eddig légüres térben lebegett, hosszú ideig egyáltalán nem alkalmazták, majd amikor több emberi jogi szerveze t ismétlődő intervenciója nyomán alkalmazni kezdték, világossá vált, hogy annak, aki nem menekült, de mégis vonatkozik rá a kiutasítás tilalma, egyáltalán nincs jogállása, nem kaphat tartózkodási engedélyt, nem vállalhat munkát, nem kap szociális segélyt. Számukra, az új törvény nyelvén: a befogadottak számára a jelenlegi törvény, ha nem is teljes értékű, de legalább valamilyen létezési lehetőséget biztosít. Ugyanakkor a törvényalkotó ezúttal is elköveti azt a jellegzetes hibát, hogy egy múltbeli helyzetre alkot pótlólag jogszabályt. Menedékessé csak tömeges beáramlás esetén, kormánydöntés alapján nyilvánítható a védelmet kérő, akkor, ha egy az egyben megismétlődne a délszláv háború kezdetén kialakult helyzet. Nem lehetnek menedékesek, legfeljebb befogadotta k a koszovói albánok - holott a nemzetközi közvélemény egyre inkább elismeri, hogy üldöztetés áldozatai , nem lesznek menedékesek a tálibok elől menekülő afgánok és így tovább. A törvény így egy diszkriminált menekült kategóriát minősít fő csoporttá, ahel yett, hogy igazodva a kényszerű migráció tényeihez, az ideiglenes védelemben részesülőt, azaz a menedékest tekintené a jellegzetes menekülőnek; tehát az olyan embereket, akiknek a többsége nem kíván véglegesen az országban maradni, nem részesül az állampol gárokkal azonos jogokban, de azért nem minősül gyanús, éppen csak megtűrt idegennek sem. Jelentős pozitívuma a rendszernek, hogy a menekültügy szervezete teljes egészében polgári szervezetté válik. 1989ben ugyanis csak a menekültügy központi szerve lett c ivil hatóság, helyi
