Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az ülésnap megnyitása - A menedékjogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
890 kérdések, amelyekkel kapcsolatban módosító javaslat felmerülhet, de a törvény e gészének értékei, én azt hiszem, mégiscsak szükséges, hogy elismerést nyerjenek. Ha a törvényalkotási folyamatot tekintem: az állampolgársági, az idegenrendészeti, a menekültügyi törvény, és az azokon végighúzódó szellemiséget, akkor úgy hiszem, megfelel e z a törvény annak a követelménynek, ami a magyar nemzetiségűekkel kapcsolatban természetes előnyhelyzetet teremt. Nagyon lényeges - hisz más országok példájából is tapasztalhatunk ilyet az elmúlt évtizedekben vagy jelenleg is , hogy természetes kötelezett sége a parlamentnek, majd a végrehajtás során a kormánynak, hogy a magyar nemzetiségűek ügyeinek kezelése itt is más módon történjen. Nem mindegy, hogy idejön valaki kényszerből, és nem mindegy, ha hazajön valaki kényszerből. Úgy hiszem, hogy ez a vonulat szerepel a törvényalkotási felfogásban, nem tört meg, a jelenlegi törvény is megfelelő módon alkalmazza. Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy a törvény szerkesztési módszereinek és egyáltalán mint törvény értékeinek elismerése mellett van egy nagyon lén yeges tényező, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, ez pedig a végrehajtás. Tipikusan olyan törvényről van szó, ahol emberi viszonyok, különböző árnyalatok kerülnek különböző hivatalos döntések előtt mérlegelésre. Szemléletmód, következetesség, megfelelő irá nyítás, egyértelműség szükséges itt. Ebből a szempontból egy centrális döntési elemzés mindenképpen előnyös, de akkor előnyös, ha korunk különböző eszmeáramlatainak vegyülete nem jelenik meg ezekben a döntésekben, hanem annak az egyértelmű végrehajtására k oncentrál, amit a törvény sugároz, megfelelő és azonos elbírálási elvek szerint az ezzel a kérdéssel foglalkozó szervezet. Én azt hiszem, hogy virágnyelven még rengeteg mondatot lehetne itt mondani, de talán ez egyértelmű és világos. Mindig problémát okoz, úgyszólván minden országban, hogyha a közvéleményben olyan hírek terjednek el, hogy ide mindenki bejöhet. Ez reakciót vált ki, politikai nyugtalanságot, de a magam részéről személyes emlékem is, hogy különböző embercsoportok nagyszámú betelepülésének rémh íreivel voltam kénytelen annak idején egy másik funkcióban hadakozni - elképesztően könnyen terjedő hírek, a köznyugalmat zavaró hírek terjednek el! Ezért kell egyértelműnek lenni ebben és kijelenteni, hogy azért, mert Magyarország mégiscsak - talán még ma is kissé - első befogadó ország és a környezetünk jellemzően kibocsátó vagy átutaztató, mi sokkal nagyobb mértékben befogadók és kisebb mértékben átutaztatók vagyunk, kellő szigor érvényesül az elbírálásánál. Magyarország nem lehet kevésbé határozott ebbe n a kérdésben, mint ahogy nem lehet kevésbé méltányos ebben a kérdésben, mint azok az országok, amelyek megfelelő elvek érvényesítése mellett egy jelentős szigort képviselnek. Azt hiszem, nagy demokráciákat lehetne példának felhozni, hogy bizony egy menekü ltügyi eljárás korántsem egyszerű művelet ott. Én arra biztatom a kormányt és az ezzel foglalkozókat, hogy ebben legyen nagyon határozott egyértelműség - és nemcsak ebben. Úgy hiszem, talán zárójelben e törvény kapcsán is megjegyezhetem, hogy az idegenrend észeti törvény végrehajtási kereteiben, úgy érzem, nem érvényesül az a következetesség és szigor, aminek érvényesülnie kellene. Nem kívánok én ezzel e törvény kapcsán foglalkozni, de az államtitkár úr figyelmét felhívom, hogy ez általános vélemény is, de t alán ennél közvetlenebb tapasztalatokat is lehet ebből a szempontból nagyon udvarias, nagyon árnyalt, nagyon méltányos kifogásként megemlíteni e törvény kapcsán. Azért helyezem én a hangsúlyt arra, hogy milyen a végrehajtás - ez egy nagyon lényeges tényező , mert általában a gépezet az egyéni menekültkérdés elbírálására épül fel. Helyes, hogy civilesedik, ez megfelel egy általános tendenciának, és reméljük, nem kerül rá sor, de a "si vis pacem" elve alapján én úgy hiszem, van ennek egy másik változata: a t ömeges. Jelentős tapasztalatokat szereztek a menekültügyi szervek a tömegessel kapcsolatban, főleg akkor, ha más kultúrából, más gondolkodásmódból érkezőknek az ügye kerül napirendre. Ez mind a telepítés, mind az elkülönítés, mind az együttkezelés szempont jából felvet olyan sajátos problémákat, amivel hál' isten most nem kell foglalkozni. De a menekültügy szervezetének mindenképpen képesnek kell lenni arra már most, hogy egy nem várt esemény újból olyan helyzetet teremthet, mint amilyet teremtett a kilencve nes