Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP):
869 A politikai váltógazdálkodás hatásai közvetlenül érintették a közigazgatást is, ezért számomra természetes, hogy a személyi állomány bizonyos csoportjának kiválasztásában a bizalmi jelle g erősen dominál. A törvényjavaslat sajátos szabályokat állapít meg a politikus személyéhez kötődőkre, köztisztviselőnek tekinti őket, de speciálisan szabályozza kinevezésüket és jogviszonyuk megszüntetését, részben átemelve a főtanácsadói és tanácsadói mu nkakörök létesítéséről szóló kormányrendelet szabályait. Egyik legfontosabb, de egyben a várt változásokhoz képest legszerényebbre sikerült az illetményrendszer változása, amely szerénysége mellett korrigálható ellentmondásokat is tartalmaz. Az illetményrendszerrel összefüggésben feltétlenül támogatható, hogy tartalmaz a minőségre ható elemeket - például felső fokú nyelvpótlék emelése, képzettségi pótlék bevezetése, a már említett szélesebb címadományozás lehetősége. Támogatható továbbá, hogy a munkáltató a javasolt módosítás szerint élhessen a differenciáltabb egyéni illetménymegállapítással, de az elkerülhetetlen szubjektivizmus kiküszöbölése érdekében elengedhetetlen, hogy valóban legyen kötelező erre vonatkozóan a meggyőző ind okolást tartalmazó minősítés is. Fontos kérdés, hogy a munkáltatói döntési jogkörben adható juttatásokra - nyelvpótlék, üdültetési hozzájárulás, s a többi - a költségvetés fedezete mennyire biztosított, illetve biztosítva lesze. Álláspontom szerint az is fontos követelmény, hogy a köztisztviselői kar egészére azonos garanciák érvényesüljenek, és a módosítások segítsék a közigazgatás egészét érintő illetményrendszer megreformálását. A nyugdíjkorhatár emelkedése indokolttá teszi az előmeneteli pálya meghossz abbítását, újabb besorolási fokozattal mindkét pályaúton. Enélkül a köztisztviselői karrier idő előtti lezárásával kellene számolni olyanok esetében is, akik még több évet töltenek a közigazgatásban a nyugdíjkorhatár eléréséig. A korábbi szabályozáshoz kép est a nők esetében fokozatosan hét évvel növekszik a nyugdíjkorhatár, férfiak esetében két évvel. A jelenleg hatályos Ktv. szerint mind a középiskolai, mind a felső fokú iskolai végzettségű köztisztviselő 29 év közszolgálati jogviszony elérésekor éri el az előmeneteli pálya csúcsát. Az előerjesztett törvényjavaslat szerint a középfokú végzettségű köztisztviselők 34 év közszolgálati jogviszony elérésekor, a felső fokú végzettségűek pedig csak 37 év közszolgálati jogviszony elérésekor érnek el az előmeneteli pálya csúcsára, azaz érik el a legmagasabb fizetési fokozatot. Végezzünk egy számítást! A középiskolai végzettségű köztisztviselők 18 éves korukban kezdik a pályát, s 34 év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után 52 évesek. A felső fokú iskolai végzet tségű köztisztviselők 2223 éves korukban kezdik a pályát, s a tervezet szerint 37 év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után 5960 évesek. A tervezet mindkét besorolási osztályban két kitüntetési fokozatot javasol pluszként bevezetni, mindkét esetben egyformán összesen 0,2 szorzószámemeléssel. Miért jó ez? Álláspontom szerint indokolhatatlan, hogy a felső fokú végzettségű köztisztviselőnek nyolc évet kelljen várni a 0,2es szorzószám emelésére, míg ez a középfokú végzettségűeknél csak öt év. Miért len ne jó az, hogy a felső fokú végzettségűek csak 5960 éves korukban kerülnének a legmagasabb fizetési fokozatba, a középiskolai végzettségűek pedig már 52 éves korukban? Javaslatom, hogy mind az 1es, mind a 2es besorolási osztályok köztisztviselőit kezelj e egyformán a törvény, azaz 31 év közszolgálati jogviszony eltöltése után mindkét besorolási osztályba tartozó köztisztviselő érje el a jelen törvénytervezettel bevezetendő besorolási fokozatot, és 34 év közszolgálati jogviszony eltöltésekor a legmagasabb fizetési fokozatot. A törvényelőkészítés időszakában még szerepelt a tervezet módosítása között a jubileumi jutalom szabályainak változtatása. E módosítási szándék azon egységes jogalkotási elképzelés mentén keletkezett, amely kimondta, hogy a fegyveres e rők szolgálati viszonyában és a közszolgálati
