Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ):
862 garanciális elemeket. Például lefelé 10 százalékra csökk enti az önkormányzat mozgásterét az illetményalap megállapításában. Felfelé azonban nem tartalmaz semmilyen korlátot. Az önkormányzatok számára, éppen azok nagymértékű önállósága okán, nem tudunk teljes körű garanciát nyújtani. Az illetményalap vonatkozásá ban az önkormányzatok 80 százalékánál az illetményalap ma is eléri az állami szférában kötelező mértéket, és több mint 50 százalékánál jelentősen meg is haladja azt. Megfelelő garanciát nyújtanak a köztisztviselő számára az alkalmazással, minősítéssel, a k ötelező előmenetellel és a felmentéssel kapcsolatos munkajogi szabályok is. A túl széles körű, totális garanciarendszer pedig éppen a minőség szerinti különbségtétel lehetőségétől, a szükséges mobilitástól fosztaná meg a kart és a munkáltatókat is. A Ktv. célja az egységes köztisztviselői kar megteremtése volt annak érdekében, hogy a közügyeket pártpolitikasemleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék. Ezt a célt gyengíti a politikai főtanácsadói , tanácsadói munkakörök bevezetése. Ezekben a munkakörökben - igaz, meghatározott időre szólóan - olyan illetményt tervez a jogszabályalkotó, amely a legmagasabb besorolási osztály és fokozat illetménye. Ezzel ellentétet teremt a hivatali apparátus szakmai munkatársai és a politikai területen alkalmazott munkatársak között. Arról nem is szólva, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között a politikai munkaköröket csak a szakmai terület létszámcsökkentésének rovására tudják az önkormányzatok létrehozn i. A testületi döntések előkészítése komoly szakmai felkészültséget, gyakorlatot, pártatlan és befolyástól mentes magatartást igényel. Ez a feladat a testület megbízatásának idejére kinevezett köztisztviselővel nem oldható meg. Indokolt lenne a politikai b eosztások valamilyen limitálása a választott tisztségviselők vagy a testület létszámához viszonyítva vagy a település nagyságához mérve. Egy háromnégyszáz lakosú településen nem indokolható politikai főtanácsadói munkakör létrehozása; a törvénytervezet je len formája erre lehetőséget ad. Helyes, hogy az állami és politikai vezetéshez kötődő köztisztviselőkre vonatkozó szabályozás a törvényen belül elkülönítve kerül megfogalmazásra. Célként pedig helyeselhető, hogy a politikához kötődő, annak esetleges utánp ótlását is képező szakemberek a jól képzett köztisztviselők közül kerüljenek ki. Tehát hoztam föl érveket és ellenérveket is a politikai munkakörök mellett és ellen. A törvény megteremti a túlmunka bérben való kifizethetőségét, a 36. § (6) bekezdése szerin t a szabadidő a tárgyévben is megváltható. Azonban nem teszi ezt kötelezővé. Szerintem ez ugyanis a munkaidővel való rugalmasabb gazdálkodást lehetetlenítené el, amire pedig a munkajog szabályozása más területeken is lehetőséget ad. Nem értek egyet a szaks zervezet azon igényével sem, hogy a megüresedett munkahelyre kiírt pályázat előkészítő bizottságában biztosítani kell a szakszervezet jelenlétét - a törvény szerint lehet. A szakszervezet munkajogi és bérkérdésekben markánsan megjelenítheti álláspontját, d e itt nem látom igazán jelentősnek a szerepét. Egyetértek viszont azzal a kérésükkel, hogy a szubjektív elemek visszaszorítása érdekében a vezetői megbízás visszavonása kötelezően tartalmazza az indoklást. Sajnos, ez a paragrafus a mostani törvényjavaslatb an nincs megnyitva, így ehhez nem tudunk hozzányúlni. Azzal egyetértek, hogy a vezető személye bizalmi kérdés is, szerintem azonban annyit mindenképpen megérdemel, hogy a megbízás visszavonásakor az illető szemébe nézve megindokolják a felmentést, esetleg akár szubjektív okokkal is. (21.30) Engedjék meg, hogy röviden és közel sem teljeskörűen szóljak a tervezet pozitív elemeiről: bevezeti például a próbaidőt, ami a minőségi kiválasztás egyik eszköze lehet. Új módon szabályozza a szakvizsga kérdését: csak ot t kötelező, ahol szükség is van rá, viszont más is leteheti, éppen a későbbi előrelépése érdekében.
