Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Végleg ad acta kerül-e a Konstantinápolyi Magyar Intézet ügye, avagy lehet-e még jobbra várni, miniszter úr?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
783 illetve a keleti összehasonlító nyelvészetnek adjon otthont, és nem utolsósorban, hogy hathatós és intézményes kapcsolatot biztosítson a török és magyar szellemi élet között. Az intézet igazgatója a kla sszika, archeológia itthon és külföldön egyaránt hírneves képviselője, Heckler Antal volt. Az intézet tagjai között pedig olyan kiválóságokat tarthatunk számon, mint Oroszlán Zoltán, Moravcsik Gyula és a méltán nagy névnek örvendő Kós Károly. Egyetlen hozz áértő előtt sem lehet vita tárgya, hogy a szóban levő intézet ideája jeles eszme, melyre kiváltképp is igaz a régi szabály, hogy tudniillik a tűznek nem szabad kialudni, azaz esetünkre vonatkoztatva: a gondolatnak kihunyni. (15.40) Kérdezem tehát államtitk ár urat, számíthatunke a jelenleginél pozitívabb hozzáállásra, avagy a kormány végképp ad acta tette a konstantinápolyi magyar intézet ügyét. Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Az interpellációra Szabó Zoltán államtitkár úr vál aszol. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány jelenleginél pozitívabb hozzáállására nem lehet számítani, tekintettel arra, hogy a kormány hozzáállása ehhez a kérdéshez jelen pillanatban a lehetőségek végső határáig pozitív. Teljes mértékben egyetértünk abban, képviselő úr, hogy az említett intézet létrehozása és működtetése jeles eszme; hasonlóképpen egyet kell értsünk abban, hogy a világ több más táján létreho zandó és működtetendő hasonló intézet szintén jeles eszme volna. Mint oly sokszor, most is az anyagi lehetőségek szabnak határt ennek a törekvésnek. Egy ilyen intézetnek - a létrehozásáról nem is beszélve - csak az évi működtetési költsége szerényen kalkul álva is meghaladná a 20 millió forintot. Meg kell jegyeznem, hogy mind ez idáig, mondjuk, például Londonban, New Yorkban vagy Washingtonban sincsen ilyen intézet, következésképpen nem bizonyos, hogy elsőként a konstantinápolyi intézet működésé nek a felélesztése lenne a feladatunk, ha és amennyiben a tisztelt Ház az ilyen intézetek működésének bővítésére költségvetési keretet szavazna meg. Amikor 1994ben a török kormány felajánlott az isztambuli Ildis palotában egy helyiséget kulturális és tudo mányos célokra, akkor megvizsgáltuk ezt a lehetőséget. Úgy kellett döntenünk, hogy nem tudunk élni a felkínált alkalommal; úgy kellett döntenünk, bármennyire is szerettük volna, hogy költségvetési lehetőségeink nem teszik lehetővé azt, hogy megindítsuk a f elkínált helyiségben a magyar intézet működését. Akkor erről a tényről tájékoztattuk a Török Köztársaság budapesti nagykövetségét, illetőleg a Külügyminisztériumot. Azóta pedig tudomásunk szerint a török kormánynak más tervei vannak az említett helyiség fe lhasználásával, tehát már lehetőség sem volna arra, hogy ha most biztosítaná a tisztelt Ház ezt a költségkeretet, most éljünk ezzel. Köszönöm szépen, ennyit kívántam elmondani. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megkérdezem interpelláló képvisel őtársunkat, hogy elfogadjae a választ. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Tisztelt Államtitkár Úr! Több biztatást vártam volna, legalábbis a jövőt... (Derültség.) , igen, a jövőt illetően, mert az a véleményem... (Nagy zaj.) - meg tetszenek engedni, kedves barátai m, hogy kifejthessem, amit az egy percen belül elmondhatok! A kultúrdiplomáciára minden ország súlyt helyez. Sajnos Magyarország ebben nem jár élen, sőt a balkáni országok után kullog. Hadd hozzak erre egy példát. Itt van például Velence, ahol nincs
