Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - Bejelentés interpelláció elmondásának elhalasztásáról - Gyimóthy Géza (FKGP) - a munkaügyi miniszterhez - "A tatabányai brikettgyár kisemmizett munkásai keresik a szocialista kormány szociális érzékenységét" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár:
781 hanem a dolgozók tapasztalták is, hogy részletenként nagyon sok mindent, faanyagokat, egyéb szerelési anyagokat vittek el a különböző tulajdonosok. A dolgozók vizsgálatot kérnek a gyár tulajdonjogáról, ami '93 óta nem tisztázódott, valamint az azóta folytatott tevékenységről. A gyárban a 35 dolgozó őrzi a hatalmas területet, kihasználatlan a gyár állaga. (Dr. Szabó Zoltán: Figyelted? A gyár állaga!) Sajnos a kihasználatlanság miatt egyre jobban romlik a gyár állapota. A szociálisan érzékeny kormány évek óta miért nézi tétlenül a brikettgyári dolgozók kálváriáját? - kérdezem, tisztelt államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Az interpellációra Héthy Lajos államtitkár úr vá laszol. DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A Tatai Brikettgyár története hosszú, a lényegét foglalom össze. A brikettgyár még 1993ban dolgozói kezdeményezésre a felszámolás előtt kiv ált a Tatabányai Bányák Vállalatból. A brikettgyárat a Reálbank a Tatabányai Bányák Vállalattól a fennálló tartozások fejében megvásárolta. A munkavállalók azonban kölcsönös megegyezéssel, a munkajogi jogutódlás megtartásával megszüntették munkaviszonyukat a vállalattal, és Privát Brikett néven kft.t alakítottak. A Reálbanktól lízingbe vették a brikettgyárat, és korábbi igazgatójuk ügyvezetésével működtették. A Privát Brikett időközben Tatai Brikett Kft.re változtatta a nevét, és 1995. december 22én csőd öt jelentett, felszámolása folyamatban van. Megjegyzem, hogy '96 januárjában a képviselő úr is részt vett azon a brikettgyári munkásgyűlésen, ahol a már felszámolás alatt álló gyár üzemeltetésére a Carbonsped vállalkozott. Ezt akkor a képviselő úr nagy lel kesedéssel üdvözölte. Időközben tudomásunk szerint a Carbonsped vagy az érdekkörébe tartozó valamelyik másik cég megvásárolta a gyárat. Maga a gyár ma valóban működésképtelen, és a dolgozók támogatókat keresnek az újraindításhoz. Ami a végkielégítéseket il leti: az 1994es Bérgarancia Alapról szóló törvény lehetővé tette, hogy munkabértartozás, illetve a munka törvénykönyve szerint járó végkielégítés kifizetésére a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet előleget - hangsúlyozom: előleget , azaz kamatmen tes kölcsönt vehessen fel. A felszámoló ilyen kérelmet nyújtott be a Bérgarancia Alaphoz, és a támogatást, 5 millió 730 ezer forintot megkapta. A felszámoló '97. február 5én ugyanakkor levélben tájékoztatta az Országos Munkaügyi Központot arról, hogy a tá mogatás visszafizetésére nincs lehetősége. A Bérgarancia Alapról szóló törvény értelmében az alap csak akkor nyújthat további támogatást, illetve a támogatás iránti kérelem csak abban az esetben nyújtható be, ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szerveze t az alappal szemben esetleg fennálló, korábbi támogatásból eredő visszafizetési kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. Sajnálatos módon erre nem került sor. A végkielégítést tehát a Tatai Brikett Kft.nek és nem az á llamnak kell kifizetnie. A kormány, illetve a Munkaügyi Minisztérium semmilyen mulasztást nem követett el, és erre nézve a képviselő úr sem tudott semmilyen ténnyel előállni. Amikor a képviselő úr a kormányt vádolja, őszintén szólva ez számomra kissé talán yos. Nem tudom, ez azt jelentie, hogy képviselő úr nincs tisztában azzal, hogy a magángazdaság és a jogállamiság keretei között a kormánynak milyen lehetőségei vannak, avagy esetleg azoknak a szimpátiájára apellál, akik ma is az államot - ahogy ön véli - mindentudónak vagy mindenhatónak feltételezik. Az előző esetben esetleg arról van szó, hogy a képviselő úr megközelítése mutat némi pártállami sajátosságot, az utóbbi esetben másoknak tulajdonít ilyet. Végezetül szeretném elmondani, hogy Tatabánya város ön kormányzata is nyomon követi a munkavállalók sorsát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A polgármester úr
