Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
738 várom, hogy a kormány mikor fog beszámolni nekünk arról, hogy ezek a követelések milyen állapotban vannak. Az államháztartási törvény hatályának felfüggesztése is szerepel ebben a tö rvényjavaslatban. A törvényjavaslat több ponton felfüggeszti az államháztartás hatályát abban a tekintetben, hogy különböző pontoknál nincs meg a kormány beszámolója az Országgyűlésnek, hogy milyen követelések és milyen garanciák vállalására került sor. A kormány 1996ban 33,5 milliárd forintig vállalt garanciát a költségvetési év során. Az államháztartási törvény 33. § (3) bekezdése értelmében a kormány csak kivételesen indokolt esetben vállalhat készfizető kezességet. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha önök me gnézik ezt a beszámolót, akkor jól láthatják, hogy ezeknek a garanciavállalásoknak a többsége, közel kétharmada készfizető kezesség. Tehát azt gondolom, hogy a kormánynak legalább indokolnia kellett volna, hogy miért készfizető kezesség vállalására kerül s or ezekben az esetekben. A kormány ezt nem tette meg, az indoklást inkább a cél leírása helyettesíti, hogy a garanciavállalások miért történtek meg. A törvényjavaslat ugyancsak nem tesz eleget az államháztartási törvény 116. § (2) bekezdésében foglaltaknak . Nem mutatja be, hogy a hiány finanszírozása, a hiány finanszírozásának a mérlege milyen szempontok alapján készült el. Ilyen mérleget egyáltalán nem is találunk, nincs finanszírozási mérleg, és persze akkor az sem szerepel ennek hiányában, hogy a hiány f inanszírozása milyen hitelezők szerint történt meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit röviden a törvényességi hiányosságokról, azt gondolom, hogy a kormány ebből a szempontból '95höz képest lehet, hogy előrelépett, de van még javítanivaló bőven. A számsza ki szempontok, a számszaki hiányosságok: kezdeném mindjárt a hiány összegével, hiszen jól emlékezhetünk arra, hogy amikor az első összesítés megtörtént a '96os évről, akkor a kormány, a Pénzügyminisztérium büszkén jelentette be egy tájékoztató keretében, hogy ez a hiány bizony kevesebb, kisebb, mint amit 1996ra terveztek. Tisztelt Ház! Azért a dolog ennél bonyolultabb, hiszen ennek a törvényjavaslatnak a 4. §a is hosszasan sorolja fel, hogy a hiány finanszírozása milyen módon történt 1996ban. Mi tehát ú gy gondoljuk, hogy a hiány gyakorlatilag egy módon került kompenzálásra, azokból a privatizációs bevételekből, amit a kormány 1996ban elért. Privatizációs bevételek nélkül bizony 130 milliárd forintos hiány van 1996ban is! Bár ezek a bevételek magasak vo ltak, több mint 200 milliárd forintot értek el, ennek ellenére azt gondolom, hogy ezek egyszeri forrást jelentettek, és ezeket a következő évben már nem lehet még egyszer bevonni a költségvetési gazdálkodásba. Ugyancsak számszaki pontatlanságnak érezzük, h ogy a korábbi évekhez hasonlóan a helyi önkormányzatok gazdálkodásában is több esetben jogtalan igénybevételre került sor: a cél- és címzett támogatásoknál körülbelül 278 millió forint értékben, a központosított támogatásoknál 51 millió forint értékben. Ti sztelt Ház! Ez számunkra azt igazolja, hogy az ellenőrzés hiánya továbbra is fennáll a kormány, a végrehajtó hatalom működésében, enélkül egyszerűen nem kerülhetne sor ilyen mértékű jogtalan kifizetésre. Ugyanilyennek tartjuk, számszaki és már inkább gazdá lkodási problémának a MÁV hiteleinek elengedését. Tisztelt Ház! Előttem van egy táblázat, amely tartalmazza a MÁVhitelvállalások elengedését, a tartozáselengedéseket. Ez azt mutatja, hogy 199496 között 105,6 milliárd forint értékben engedett el a MÁVnak tartozásokat a magyar kormány - 105,6 milliárd forint értékben! Ehhez most a központi költségvetés kiadásai a MÁVtartozások átvállalásai miatt '96ban 38,7 milliárd forinttal nőnek. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ez a fajta nagyvonalúság, ami az adófiz etők pénzéből történik, a MÁV gazdálkodásának felpuhulását eredményezi. A MÁV egyszerűen nincs arra kényszerítve, hogy kemény költségvetési korláttal dolgozzon, ha többékevésbé biztos lehet abban,
