Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
732 A bizottsági tárgyalás során felmerült, hogy a vita idején szükséges a Számvevőszék V1747/1996os, 339. témaszámú jelentésének bizottsági megtárgyalása is. A fenti jelentés a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium fejezet pénzügyi, gazdasági ellenőrzéséről szól. A bizottság megállapította, hogy a törvényjavaslat előterjesztése kötelezően előírt. Indokolása és formája az idevonatkozó előírások alapján megfelelő. Mindezen megállapítások alapján 11 támogató és 2 tartózkodó szavazattal a környezetvédelmi bizottság a beterjesztett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. A bizottsági álláspontok ismertetésének a végéhez érkeztünk. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. A házbizottság ajánlása szerint az első körben a frakciók nevében először felszólaló képviselők részére 20 perc áll rendelkezésre, a második körben, illetőleg a másodikharmadik kor mánypárti felszólaló részére 1010 perc áll rendelkezésre. További megállapodás alapján kétperces felszólalásokra nem kerül sor. A következő sorrendben adok szót: Gaál Gyula úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Szólásra készül Varga Mihály, Burány Sándor, Tor gyán József, Bauer Tamás, Kádár Béla, Kertész István, Szabó Tamás úr. Előzetesen közlöm, hogy amennyiben nem lesz idő, az ebédidőt nem használjuk fel a mai napon arra, hogy folytassuk a felszólalásokat. Ha mindenki felhasználja a rendelkezésére álló időt, akkor az előzetes számítás alapján a Magyar Demokrata Fórum szónokára már nem fog idő jutni a mai napon. Elsőként szót adok Gaál Gyula úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Szólásra készül Varga Mihály úr, Fidesz. GAÁL GYULA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Hölgyeim és Uraim! Rögtön az első mondatomban vitatkoznom kell a bizottság kisebbsége nevében előttem szóló ellenzéki képviselőtársammal, aki azt kifogásolta, hogy az egyik bizottságban - reményeim szerint a többiben is - a gazdaságpolitika értéke lése is szóba került, és hangsúlyos eleme volt az 1996. évi zárszámadásról folytatott vitának. Ez korábban soha nem volt észrevétel, kritika tárgya. Most azonban értem az ellenzéki kifogást. Értem, mert korábban nem volt olyan esztendő, amikor egyértelműen bizonyítható volt a kitűzött gazdaságpolitika eredményessége, sikeressége. A '96os évben ez nyilvánvalóan kimutatható volt. Ugyancsak értem abból a megfontolásból is ezt az észrevételt, hogy napokon vagy heteken belül elkezdődik az 1998. évi költségvetés vitája, és abban a nehéz helyzetben lesznek bizonyos képviselőcsoportok tagjai, hogy úgy kell kritizálniuk a '98as költségvetést, hogy azzal tulajdonképpen meg kell dicsérjék a '96os, '97es esztendő gazdaságpolitikáját. Az elmúlt hetekben megfogalmazot t ellenzéki kritika, amelyik már attól volt hangos, hogy választási költségvetésre készül az ország '98ban, nehezen tartható fenn egyszerre azzal az állítással, hogy túlságosan szigorú volt a '96os év gazdaságpolitikája, és túlságosan nagy áldozatokat kö vetelt a lakosságtól. Itt tehát egy igen érdekes gazdaságpolitikai pillanatban állunk, amikor az érdeklődők nagy élvezettel fognak csemegézni a különböző érvek és ellenérvek kavalkádjában, és külön nagy csemegét fog jelenteni, ha egyes képviselők és képvis előcsoportok egykét évvel ezelőtt mondott szövegeit hasonlítják össze a jelenlegivel. Meggyőződésem, hogy egy ország költségvetési zárszámadása kapcsán két szempont szerint kell mérlegelnie az országnak és a megbízott képviselőinek. Az egyik szempont az, hogy az a beszámoló, ami az Országgyűlés asztalára került, tartalmilag, számszakilag pontosan tükrözie, híven adjae vissza a ténylegesen végbement pénzügyi, gazdasági folyamatokat, pontosan, hitelesen számole el a kormány a rábízott forintokkal. Másrész t arról kell elszámolnia a kormánynak, hogy mennyiben valósult meg az a gazdaságpolitika, aminek a nevében kérte két évvel ezelőtt az Országgyűlést, hogy
