Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke:
721 törvényesen és célszerűen használtáke azt fel. Azonban meg kell említenem, hogy az információk mennyisége még korántsem elég, és a tisztánlátáshoz további információkra lesz majd szükség. Többek között szóvá tettük, hogy nem mindenütt derült ki a módosított előirányzat az eredeti előirányzat mellett, vagy amit sz intén nehezményezünk: hiányzik az államháztartás egyes alrendszereinek vagyonmérlege. A Magyar Államkincstár első éves működésének tapasztalatai ebben az értelemben is javítottak a helyzeten, mert megállapítható, hogy bővültek a kincstár hatókörébe tartozó központi költségvetési rendszer információi. (10.00) El kell azonban mondani, hogy információs bázisként 1996ban még a kincstári informatikai rendszer nem volt használható, hiszen a mi ellenőrzésünk nem elsősorban a kincstár, hanem az APEHstudy adataira támaszkodott. Ugyancsak el kell mondani kritikaként és jobbító szándékú bírálatként, hogy nincs zárt kettős könyvvitel ebben az alrendszerben, ezért is vannak ezek a bizonyos eltérések, amelyeknek a nagyságrendje 10 milliós; sajnos, egyes újságcikkek szer int annak idején ezt milliárdnak olvasták, volt ebből némi bonyodalom. Ennyit tehát csupán érzékeltetésül azokról az információkról, amelyekkel a végrehajtó hatalom el tud számolni az Országgyűlés előtt, és amelyekre támaszkodva az Állami Számvevőszék korr ekt tájékoztatást tud adni az adófizető állampolgároknak. A másik gondolat vagy problémakör a határidő kérdése. Igaz, hogy most már csak néhány napot, pontosabban szólva két hetet késett az a dokumentum, amit az Állami Számvevőszék megkapott a pénzügyi kor mányzattól ellenőrzés céljára; hozzá kell azonban tenni - mint közismert , hogy a végső dokumentum, amely az Országgyűlés asztalára került, nem azonos az általunk ellenőrzött kötetekkel. Szerencsére vagy hála istennek szignifikáns, lényeges különbség a ké t dokumentum között - amennyire ezt erőnkből, időnkből meg tudtuk állapítani - nincs, ezért nem tartottuk szükségesnek és indokoltnak azt, hogy az egyébként a végső füzeteket, köteteket is áttekintve megfogalmazott megállapításainkat egy új füzetben is meg fogalmazzuk. Úgy ítéljük meg, hogy ezt csak munkaanyagként célszerű használni. Nagyobb problémát jelent azonban a jövőre nézve a határidők tartása, ezért amikor az Állami Számvevőszék a számvevőszéki bizottságtól azt kéri, hogy egy új számvevőszéki törvé ny tervezetét nyújtsa be az Országgyűlésnek, a zárszámadási határidők módosítását is szükségesnek tartja. Én már itt is szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét erre felhívni: legyen tekintettel arra, hogy nem szerencsés az, hogyha teljesíthetetlen és a z élet által nem respektálható határidők kerülnek bele bármely törvény szövegébe. Itt most arról van szó, hogy az államháztartási törvény vagy túl rigorózus, vagy az élet nem tudja produkálni azokat a határidőket, amelyeket a törvény tartalmaz. A harmadik probléma, amiről röviden szeretnék említést tenni, az ellenőrzés problémája, egészen pontosan a pénzügyi és gazdasági ellenőrzés problémája. Egyre gyakrabban hallatszik országgyűlési képviselők részéről is, a szakmai közvélemény részéről is, a partnerszerv ezetek részéről is az, hogy az Állami Számvevőszék nem ellenőrizte ezt, nem ellenőrzi azt és így tovább. Szeretném egyértelművé és világossá tenni, hogy bár az alkotmány szerint az Állami Számvevőszék általános hatáskörű és úgymond legfőbb ellenőrző szerv, azonban nem mindenható ellenőrző szerv, és teljesen képtelen lenne mindazokat az anomáliákat feltárni, pénzköltéseket ellenőrizni, amelyek a Magyar Köztársaság területén észlelhetők. Szeretném ezért felhívni a figyelmet arra, hogy a pénzügyi és gazdasági ellenőrzési rendszernek azok a további elemei is sokkal hatékonyabb működést kellene hogy produkáljanak, amelyekkel együtt lehet csak a közpénzek törvényes és célszerű elköltését garantálni. A belső ellenőrzés problémájára gondolok, hiszen minden részjelen tésünk tartalmazza - akár a helyi önkormányzatoknál, akár a központi költségvetési szerveknél - azt, hogy nem működik a belső ellenőrzés, nem működik a költségvetési ellenőrzés, nem működnek hatékonyan a társaságoknál a
