Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
712 ha a parlament áris váltógazdaságban jövőt akar magának, eszméinek és pártjának, akkor nem követhet el semmit, sem nyíltan, sem burkoltan, ami a többpárti parlamentáris rendszer váltásait veszélyeztetheti. Megítélésem szerint ez annyit jelent, hogy Lengyelországban, s ne m véletlenül talán ott, olyan felismerések váltak uralkodóvá - egyes szélsőségektől eltekintve, amelyek csúfos vereséget szenvedtek a választásokon, mindkét oldalon , amelyek alapján méltányolták azt, hogy demokratának, hazafinak és európainak csak az nev ezheti magát, aki tisztes célokkal és tisztes eszközökkel vesz részt a választásokban. Úgy gondolom, a választásoknak ez a legnagyobb tanulsága. Még történészként írtam egy tanulmányt a lengyelmagyar akadémiai történész vegyesbizottság elnökeként egy tört énelmi tényről. Azt írtam: a helyzettudat analógiái és a következtetések eltérései. Mert akkor, amire utaltam, valóban így volt. Remélem, a történelemből tanulunk. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.) (9.20) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Ková cs László külügyminiszter úr kíván válaszolni. Megadom a szót. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, normálisan működő többpárti parlamentáris demokráciában természetes az, ami Lengyelo rszágban történt. Teljesen egyetértek Szabad György képviselő úr értékelésével, hogy ez a többpártrendszer működőképességének a bizonyítéka, és én remélem, rövidesen eljön az az idő, amikor ezt már teljesen természetesnek tartjuk, és nem is kell igazából e zért napirend előtt felszólalni. De egyetértek azzal, hogy még nem tartunk ott. Örülök annak, amit Szabad György képviselő úr mondott a korábbi kormányzó erők bölcsességéről, amelyek ugyanolyan bölcs magatartásról tettek tanúbizonyságot, mint 1994 tavaszán az akkori magyar kormány, amely egyes fenyegető jelzések ellenére ugyanúgy tiszteletben tartotta a választók akaratát. Őszintén remélem, hogy lassan ez lesz egész térségünkre jellemző. Térségünk déli részén azért ez még nem egészen így van. Úgy gondolom - ha már szónál vagyok , azt azért meg kell állapítani, hogy ami történt, az nem tekinthető a baloldal kudarcának, hiszen a baloldal egymillió szavazattal többet kapott. Úgy gondolom, az a győztes csoportosulás, amely valóban nagyon sokszínű, természetesen nem fog tudni könnyen kormányt alakítani, de ez is természetes dolog egy normálisan működő parlamentáris demokráciában. Ráadásul ez a több mint 20 pártot, csoportot magába foglaló koalíció egyedül nem is képes kormányt alakítani. Természetes, hogy valamen nyien pártpolitikusok is vagyunk, és pártpolitikusként lehetnek érzelmeink, és örülhetünk a velünk azonos nézeteket valló pártok, pártcsoportosulások sikerének, vagy rosszul érinthet bennünket a kudarcuk. De természetesen az ország külügyminisztereként szá momra az a fontos, hogy mindaz, ami Lengyelországban történt, milyen hatással lesz a magyarlengyel kapcsolatokra. Ha visszagondolok arra, hogy az elmúlt években jobboldali győzelem Franciaországban, jobboldali győzelem Spanyolorszá gban - ez sem a magyarfrancia, sem a magyarspanyol kapcsolatokat nem befolyásolta. Baloldali győzelem Portugáliában és baloldali győzelem legutóbb NagyBritanniában - és ez sem befolyásolta sem kedvezőtlenül, sem kedvezően a kapcsolatokat. A kapcsolatoka t a kölcsönös érdekek határozták meg, és eszerint fejlődtek tovább. És nincs okom feltételezni, hogy bármilyen összetételű kormány is lesz az eredménye a bonyolult kormányalakítási tárgyalásoknak, akkor a magyarlengyel kapcsolatok ennek kárát látják. Ezek a kapcsolatok sokkal régebbiek és sokkal mélyebbek.
