Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - A Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának a közalapítvány létrejötte óta végzett tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának a közalapítvány létrejötte óta végzett tevékenységéről szóló beszámolóról és az ab... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ZSIGMOND ATTILA, a kulturális és sajtóbizottság alelnöke, a napirendi pont előadója:
678 Úgy hiszem azonban, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat - főleg, h a majd jóváhagyásra is kerül - ad egy jelentős lehetőséget ezeknek a vitáknak a kontrolljára és érvényesítésére. De itt is szeretnék arra utalni, amire korábban is sokszor utaltak kollégáim és elődöm, György Gábor is, hogy a Magyar Rádiónak törté nelmi okokból, nem valamiféle kiváltságként, de sajátos szerepe van a tekintetben is, hogy három jelentős, nemzetközi hírű művészeti együttesnek is teret ad. És ezeknek a művészeti együtteseknek a fenntartása ugyanúgy történelmileg adott felelőssége és fel adata a rádiónak, mint más, mint ahogy a külföldre irányuló műsorszolgáltatás is. Miért említem? Azért, mert a '98as költségvetéssel kapcsolatos viták, amelyekre most nem szeretnék én is részletesen kitérni, de többek között éppen a három művészeti együtt es, illetve a külföldre irányuló műsorszolgáltatás kapcsán a kormányelőterjesztés nem adja meg azt a támogatást, amelyet a médiatörvény ugyan nem tesz kötelezővé, de lehetővé, és ez jelentős mértékben csökkentené a rádió szerepét, lehetőségét azokban a fe ladatokban, amelyek számára megadattak. Általában azt szeretném mondani, hogy természetesen a közmédiumok képviselői és maguk a médiaszakemberek is pénzről, pénzről, pénzről beszélnek. Ez tűnhet nyafogásnak és sírásnak - természetesen mindig mérlegelni kel l, mi van ezek mögött a problémák és ellentmondások mögött. (21.10) Azt szeretném a Magyar Rádióval kapcsolatban elmondani, hogy a különböző médiumoknak más a költségvetési szerkezete, éppen a természetük, mechanizmusuk okán. A Magyar Rádiónak olyan a költ ségvetési szervezete, hogy tulajdonképpen a sugárzási költségek a teljes költségvetés egyharmadát teszik ki, és ez egy igen nagy arány. Tehát ha a sugárzási költségek korábban automatikus, 100 százalékos átutalását nem vállalja el az Országgyűlés, akkor ez igen súlyosan érinti a rádió működését, hiszen az egyharmadon belüli jelentős csökkenés - elnézést a nem ide való kifejezésért - könnyen fejre állíthatja az alapvető kulturális, politikai közszolgálati szerep érvényesülését. A médiatörvényről nem szeretné k beszélni, illetéktelen is lenne és főleg ízléstelen. De az biztos, hogy szükség lehet változtatásra, de ha szükség van változtatásra, talán nem éppen eme kétséges és kényes költségvetési ponton. Végül azt szeretném mondani, hogy a rádió egy nagyon sajáto s családtag. Egy olyan családtag, aki egyszerre kistestvér és idősebb testvér. Kistestvér annyiból, hogy kevesebb pénzt igényel, idősebb testvér annyiból, hogy a legidősebb. Egy ilyen családban ettől nem kell skizofrénnek lenni, és nem kell kisebbrendűségi komplexusban szenvedni, de ez a sajátos öreg kistestvér is igényli azt a figyelmet, amit minden más testvér megkap. Ezért szeretném kérni a tisztelt Országgyűléstől, hogy fogadja el azt az előterjesztést, amit elküldtünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELN ÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Zsigmond Attilának, a kulturális bizottság alelnökének, a határozati javaslat előadójának. ZSIGMOND ATTILA , a kulturális és sajtóbizottság alelnöke, a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót, elnö k úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága alapos, részletes és kritikus vitában megtárgyalta a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának beszámolóját a közalapítvány létrejötte óta végzett tevékenységéről, elismerve a kurat órium és a Magyar Rádió Részvénytársaság erőfeszítéseit a médiatörvény végrehajtására, és ezt az előterjesztést egyhangúlag elfogadta. A bizottság a jelentést és a jelentésben bemutatott munkát, működést, az ellenőrző testület véleményével egyetértve törvé nyesnek ítélte. A jelentést kritikusnak és önkritikusnak, egyben tárgyilagosnak, a végzett munkát eredményesnek értékeltük, és azt a bizottság - mint említettem - egyhangúlag elfogadta.
