Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 9 (295. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
66 '95ös adatok szerint keve sebb mint 2 százalékát jelentették az összesen bevallott jövedelemnek, miközben számukat tekintve több mint 10 százalékot képviselnek az adófizetők táborában. Nyilvánvalóan ez olyan helyzet, amivel valamit kezdeni kell. Majd délután részleteiben ki fogok t érni arra, hogy igazából persze egy viszonylag szűk körről van szó, jellemzően a bevallásra kötelezettek olyan 10 százalékáról, akik nem tettek bevallást, amit nagyon nehezen lehet elhinni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypá rti padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabad György frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata Néppárt. DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlé s! A Magyar Demokrata Néppárt figyelme kiterjed - tőle telhetően - a hosszú távú társadalmi folyamatokra, azok orvoslásának a problémáira. Ezek közé tartozik a kistelepülések értelmiségutánpótlásának nehézségei témakör, amellyel, hadd jelezzem, másfél évt izede már alkalmam volt érintőleg foglalkozni a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlésén, s ennek a nyárnak a kezdetén alkalmam volt szembetalálkozni - lényegében ugyanazon, de romló helyzetben levő problémaként - a Batthyány Kör július végi ülésén. Arról v an szó, hogy a kistelepüléseken erőteljesen fogy az értelmiségiek száma és aránya, és egyre nagyobb nehézséget jelent az utánpótlás. Egyfelől ha beletekintünk az átfogó statisztikákba, leginkább az 1990. évi az, amelyik bizonyos átfogó kép kialakítására al kalmas, de arra is, hogy legalábbis a '90es állapotot egyes vonatkozásokban részleteiben is megtekintsük. És utána érdeklődve a változás iránya és tendenciája felől, gyakorlatilag szinte mindenünnét ugyanaz a válasz jön: az értelmiség aránya, száma, a kri tikus küszöbhöz közeledik, különösen a kistelepüléseken, de általában már a húszezer lakostól lefelé. A kritikus zóna persze ötezer, illetve háromezer lakos alatt jelentkezik robbanásszerűen. Nem akarom önöket számok tömegével untatni, és joggal mondhatják , hogy túlzó példákat idézek. De hadd idézzek - Zalát és SzabolcsSzatmárBereget néztem meg - sorra olyan községeket, ahol már alig van, vagy már nincs szellemi foglalkozású, és nincs a szellemi foglalkozásúak esetleg alacsony létszámán kívül a statisztik ai kategorizálás szerint egészségügyi, illetve közösségi foglalkozású. A statisztika ide sorolja a közigazgatási, illetve az egyházi körben dolgozókat, dolgozó értelmiségit. Almásházán szellemi foglalkozásút - és ide tartozik, kérem szépen, a kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági üzemek szellemi foglalkozásúinak köre - egyetlenegyet mutat ki a statisztika, egészségügyi és közösségi foglalkozás körében levőt egyáltalán nem. Bödeházán még aránylag jó a helyzet, három szellemi foglalkozású van, közülük egy egészs égügyi, egy közösségi foglalkozású. Dötkön egyetlenegy van, témakörét tekintve nem egészségügyi vagy közösségi elkötelezettségű. Ormándlakon kettő van, egyikük közösségi keretben dolgozik. Pötrétén egy, ő sem az előbbi kategóriából származó. SzabolcsSzatm ár megyéből is hozok néhány példát: Komlódtótfalun négy van, de közülük egyetlenegy sincs, aki egészségügyi vagy közösségi elkötelezettségű vagy foglalkozáskörű. Kishódoson négy, közülük sincs egyetlenegy sem; Rápolton kettő, közülük egy egészségügyi; Uszk án három, és egyikük sem tartozik az előző kategóriába. (9.00) Nem akarom szaporítani a szót. Finnország jutott eszembe - és hivatkoztam is rá már ismételten , ahol a nem vonzó településeken és körzetekben pótlékot kap az értelmiségi, ha ott megmarad vagy oda települ. Aligha hiszem, hogy más megoldással itt számolni tudunk. Mert épp a Batthyány Körben kérdést téve föl, az ott lévő polgármesterek mind azt mondották: ha valamivel, akkor a belső elkötelezettségen kívül anyagiakkal lehet a megtartást erősíteni . (Az elnök a csengő
