Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - Bejelentés a KDNP képviselői csatlakozásról szóló alkotmány- és igazságügyi bizottsági eseti állásfoglalásáról - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat; az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
646 számokból indulunk ki, akkor azt mondhatjuk, hogy a tízmillió - nem egészen pontosan - magyar lakosból 7,8 millió polgár rendelkezik választójoggal. Ez nemzetközi összehasonlításban hitetetlen nagy arány. Sajnos, ennek az aránynak az a hátulütője vagy az a magyarázata, hogy egy nagyon elöregedett konstruktúrájú társ adalom a magyar, és ennek következtében a 18 év feletti lakosok száma hihetetlen nagy. Ahol fiatalabb a korosztály, több a 18 éven aluliaknak a száma, ott kisebb ez az arány. Az a kérdés, hogy lehete bővíteni ezt a 7,8 milliós kört vagy sem. Tudjuk jól, h ogy lényegileg négy esetben foszthat meg bíróság és előtte pedig orvosszakértői vizsgálat és jelentés valakit a választójogától. Az egyik az az eset, amikor azért nincs választójoga valakinek, mert közügyektől eltiltó határozat alatt áll. (18.30) Ezt a hat ározatot bíróság hozza. Azt gondolom, hogy ebben az esetben nem lehet bővíteni a kört. A másik a jogerősen szabadságvesztésüket töltők választójogtól való megfosztása. Ez megint csak bírói ítéleten alapul. Van olyan ország, tudjuk jól - például Izrael , a hol a szabadságvesztésre ítéltek, börtönben lévők is választójoggal rendelkeznek. Van a következő eset, amikor valaki cselekvőképességét korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll. Ez is komoly orvosi vizsgálatokon és utána pedig bírói ítéleten alapul. A n egyedik a kötelező kényszergyógykezelést intézeti formában töltők kizárása a választójogból. Az a kérdés, hogy bővíthetőe a választásra jogosultak alanyi köre. Ebben a vonatkozásban ez csak egyetlenegy vonalon, a szabadságvesztésüket töltők esetében vetőd het fel; más vonalon ebből a körből kilépve pedig a külföldön tartózkodó kettős magyar állampolgárok választójoga. Az új alkotmány előkészítése kapcsán lényegileg a pártok elfogadták azt az elvet, hogy majd az új alkotmányban ki kell terjeszteni bizonyos k orlátok és szabályok mellett erre a körre a választásra jogosultak körét. Azért emeltem ki és hoztam szóba ezt a témakört, mert néhány - az általános vitában elhangzott - hozzászólás félreértésre adott okot, mintha a magyar választójogi törvény és annak te rvezete több százezer embert fosztana meg vagy indokolatlanul fosztana meg a választójogától. Azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban a magyar választójogi rendszert és választási rendszert nem érheti vád, illetve kritika. Az új választójogi törvénynek és a választási eljárásról szóló törvénynek van néhány nagyon fontos hangsúlyozandó és kiemelendő új szabályozási területe. Olyan új szabályozási tárgykörök kerültek be a választási eljárásról szóló törvénybe, amelyekről eddig törvény nem rendelkezett; vagy politikai megállapodások születtek, vagy még az sem. Ilyen a választási pénzekről való elszámolási kötelezettség, mégpedig két vonatkozásban is: a központi költségvetésből biztosított pénzeszközök felhasználásáról minden ebből részesedő párt köteles elszám olni, és az Állami Számvevőszék vizsgálja ezen pénzeszközök felhasználását a másik pedig: a választásra fordított állami és nemcsak az állami, hanem más pénzeszközök forrását és felhasználási módját minden párt köteles a Magyar Közlönyben a második forduló után 60 napon belül elszámolni, illetve ezt a jelentést közzétenni. Egyúttal maximálja az egy választókörzetben felhasználható összeget a választási eljárási törvény egymillió forintban, amiből az következik, hogy elvileg 386 millió forint a választásokra fordítható összeg. Ez nóvuma, ez egy új, de régen is többek által követelt szabályozási tárgyköre a választási eljárási törvénynek. Ezt fontosnak, megerősítendőnek tartom. Még akkor is, ha érheti kritika abban a vonatkozásban ezt a törvényi helyet, hogy n em ad elég precíz és részletes szabályt arra vonatkozóan, hogy el lehessen kerülni a visszaéléseket. Vannak olyan országok, amelyekben már 5060 éve szabályozzák a választásokra, kampányra fordítható eszközöket. Két fő megoldási mód van. Az egyik az input oldalon, tehát az elfogadás oldalán szabályozzák szigorúan, hogy kitől lehet elfogadni, mennyit stb., nyilvánosságra kell hozni az adományozó nevét stb. A másik az output oldalon szabályozza, amelyik azt mondja: nem az
