Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
619 Tisztelt Képviselőt ársaim! Magyarországot a környező országok közül egyedül meghívták a NATOba, és eredményesen haladnak tárgyalásaink az Európai Unióval. Mit tegyen a magyar külpolitika? Kövessee azt, amit néhány ellenzéki párt, ki vigyázó szemét a magyar választópolgárra vetve nagy bátran odamondogat, tudván tudva, hogy majd hazautazik, hiszen nem ő él Erdélyben és nem ő viseli a következményeket? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van! - Taps az MSZP soraiban.) Mi figyelembe vesszük az európai realitásokat; azért tevék enykedünk, hogy a NATO határai ne Nagylaknál és Biharkeresztesnél legyenek. Mindent elkövetünk azért, hogy a szomszédos országok is az európai integráció részei legyenek, ahová, remélem, Magyarország tartozni fog. Ez ugyanis az egyetlen biztosítéka annak, hogy a magyar ember, bármilyen útlevél is van a zsebében, magyar maradhasson. És szeretném minden ellenzéki képviselő úr figyelmébe ajánlani Kossuth Lajos híres Cassandralevelének egy gondolatát, amelyet Deák Ferenchez intézett: "Ne vidd oly útra a nemzet et, melyen többé jövőnek nem lehet mestere!" Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót SzentIványi István frakcióvezető úrnak, SZDSZ. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Közelednek a vá lasztások - közeledik az igazság pillanata. Mindannyiunknak érdemes szembenéznie azzal, hogy mit ígértünk három évvel ezelőtt, mit tettünk, és mit értünk el. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Helyes! Mit értetek el?) Engedjék meg, hogy röviden e rről beszéljek. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) 1994ben ez a kormány, e kormánynak mindkét pártja - már a választási kampány során - azt ígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz a kapcsolatok javításáért a szomszédos orszá gokban, s minden tőle telhetőt megtesz az ott élő magyarság jogainak megerősítéséért, jogainak biztosításáért. (Dr. Torgyán József: Szóba se állnak veletek!) Ez volt az ígéretünk, kedves barátaim. És mit tettünk? Ennek érdekében következetesen, higgadtan, józan kompromisszumokra törekvően, de elvi politikát folytattunk, amelynek egyértelmű és látható sikerei vannak. Ezek a sikerek mind Magyarország nemzetközi megítélésében, mind pedig némely ország belső átalakulásában tökéletesen megfigyelhetők. Ezek tehát már az eredményeink is, tisztelt képviselőtársaim! Mert mi kezdettől fogva saját politikánkat nem a vágyainknak rendeltük alá, és főleg nem az ábrándjainknak és az illúzióinknak, hanem a valóságnak, a tényleges lehetőségeknek. Csak azt teljesíthettük, ami re lehetőségünk adatott ebben a térségben - azt viszont teljesítettük is, tisztelt képviselőtársaim. Itt tehát ténylegesen eltért a kormánypártok és az ellenzéki pártok politikája. Mert 1990ben nem az volt a legfontosabb változás, hogy Magyarországon a kü lpolitikában csak a szomszédsági és kisebbségi kérdések kerültek előtérbe, hanem a legfontosabb változás az volt, hogy törekedtünk a nemzeti szuverenitás kiteljesítésére, Magyarország európai felzárkózására, a sikeres nemzetek közé való beilleszkedésre ann ak érdekében, hogy ezzel más céljainkat is elősegítsük. Bizton megállapíthatom, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak a magam nevében, nemcsak a kormánypártok nevében, hanem független politikai elemzők, nemzetközi szaktekintélyek nevében is, hogy ezen az úton a magyar kormány nagyon komoly eredményeket ért el. Ez nem öndicséret, ez csak annyi, hogy tényeket szükséges megállapítanunk és leszögeznünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Fölmerült itt egy ellenzéki pártvezető néhány nyilatkozata; nem véletlenül, és érthet ő, hogy Pokorni Zoltán reagált is erre - hiszen Orbán Viktor olyan nyilatkozatokat tett, amelyeket tőle a legkevésbé sem vártunk volna. Orbán Viktor és a Fidesz 1990 és '94 között igen józan, higgadt módon, értelmesen bírálta az akkori kormány külpolitikáj át. Azt állította az akkori kormány külpolitikájáról, hogy szimbolikus politikát folytat, hogy nem a realitásokhoz alkalmazkodik, hanem a vágyképekhez és a szimbólumokhoz. Bírálta a kormány
