Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEMETER ERVIN (MDF):
617 Egyetlenegy reakció: a tárgyalás, melyre való készségét ön most is kifejezte és mindenkor kifejezi, nem öncél. Az eredmény minősíti a tá rgyalást. Lehet vádaskodni, az ellenzéket vagy az ellenzék politikusait elítélni. De illőbb lenne legalább a kisebbik koalíciós párt frakcióvezetőjétől tanulni, akiben bizony volt annyi tisztesség, hogy bevallotta, hogy az alapszerződés - bármennyire is hi rdessék azt önök sikeresnek - a mai napig sincs betartva, és bizony nincs betartva mindaddig, ameddig Meiar miniszterelnök ül a szlovák miniszterelnöki székben. (Moraj. - Dr. Avarkeszi Dezső: Majd leváltjuk!) Illő lenne legalább egymástól tanulni, ha mást nem, következetességet! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Demeter Ervin frakcióvezető úrnak, MDF. DEMETER ERVIN (MDF) : Köszönöm a sz ót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! El tudjáke önök képzelni azt, hogy Antall József miniszterelnöknek Meiar titokban lakosságcserejavaslatot tesz? (Derültség az MSZP padsoraiból.) Bizonyára nem - és ez talán nem véletlen. És nemcsak azért, mert nem tárgyal titokban a szlovák miniszterelnökkel, hanem azért, mert a szlovák miniszterelnök, Meiar, pontosan tudja, mit jelent az, lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének lenni. (Derültség a kormánypárti padsorokból. - Zaj.) A kormány 1990 után gyökeresen változtatott elődei külpolitikájában, és egyértelműen világossá tette, hogy a határon túl élő magyarságot a magyar nemzet részének tekinti. Ezzel, hangsúlyozni kívánom, gyökeresen változtatott elődje politikáján. Úgy ítéljük meg, hogy a szavakban ezt a szemléletet elfogadó kormányzat nem minden esetben jár el ennek megfelelően, ez vezethet ilyen kijelentésekhez és ilyen alkukhoz. Annak idején ön, tisztelt miniszterelnök úr, szembehelyezkedett ezzel a kijelentéssel, és azok táb orát erősítette, akik ezt próbálták gyengíteni, és magát azt az állítást és magát azt a tényt, hogy a magyarság része, a magyar nemzet része a határon túl élő magyarság. Ezekkel a kijelentéseivel azoknak a táborát gyarapította, akik úgy ítélték meg, hogy e nnek alapján önnek lehet ilyen javaslatokat felvetni. A titokban tartott tárgyalások is pontosan ide vezettek el. A Magyar Demokrata Fórum meglátása szerint ideje lenne a kormánynak beismerni, hogy az alapszerződések önmagukban nem elegendőek két ország - szomszédos ország - kapcsolatainak a rendezéséhez. A parlamenti vitában többször kifejtettük, hogy a két ország kapcsolatát rendező alapszerződés formális, annak betartása a szerződő felek akaratától függ, ezért csak olyan alapszerződést lehet kötni, amely ik mind a két ország egyező akaratát mutatja, és a jó kapcsolatokat - amit más módon kell elérni, a jó kapcsolatokat - lehet betetézni az alapszerződéssel. Úgy ítéljük meg, hogy ez a látszatintézkedés jelentős lépést tett oda, hogy ilyen helyzet állhatott elő, hogy ilyen képtelen javaslatokat tett önnek miniszterelnöktársa. (Vancsik Zoltán közbeszól.) A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a határon túli magyarság kapcsolatait háromoldalú tárgyalásokon kell rendezni. Annak idején erre nagyon jó példa v olt a magyarmagyar csúcstalálkozó. Mindenféleképpen olyan találkozón kell a szomszédságpolitikáról beszélni, ahol a kormány mellett a határon túli magyarság és a parlamenti pártok képviselői jelen lesznek. Ezért tisztelettel megismételjük azt a javaslatun kat, hogy itt az ideje, hogy a magyar kormány összehívja az úgynevezett magyarmagyar csúcstalálkozót, hogy ezeket a kérdéseket higgadt légkörben ott meg lehessen beszélni. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A két ország kapcsolatának alapvető sarokpontja és font os feltétele, hogy a határon túli magyarság megmaradhasson magyarnak, szülőföldjén magyarul élhessen, és magyarnak élhessen. Ezért elvárjuk a miniszterelnök úrtól, hogy világossá tegye
