Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 8 (294. szám) - Bejelentés új frakcióvezető megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
7 nem e lhanyagolható körülmény, hogy a privatizációból elért bevételek jelentős részét az ország külső adósságállományának csökkentésére fordítottuk. Ez egyfajta erkölcsi elégtétel azokkal szemben is, akik az elmúlt évek, évtizedek folyamán a privatizált állami t ulajdont a maguk erőfeszítésével, munkájával létrehozták. Meg kívánom jegyezni, hogy a kormány elhatározott szándéka, hogy a parlamenti ciklus végéig fejezi be a privatizációs folyamatot, de már most megkezdődött az ÁPV Rt. apparátusának karcsúsítása. Azér t a '98as évben - tehát a ciklus végéig - kívánjuk befejezni, mert nincs okunk a kapkodásra, és úgy ítéljük meg, hogy a szakszerűség erősítése fontos követelmény. Ami a gazdasági növekedést illeti - hiszen ebben az Országgyűlésben három év alatt nagyon so k vita zajlott arról, hogy a kormány, úgymond, a maga stabilizációs politikájával ellehetetleníti a növekedés lehetőségét , hangsúlyozni szeretném a következőket: 1997re megalapozott az, hogy a GDP 3 százalékkal fog növekedni, '98ra pedig 4 százalékkal, illetve azt meghaladó mértékben. Természetesen nem esünk eufóriába ettől a számtól, de ez azért fontos körülmény, hogy Magyarországon a stabilizáció alapján a fenntartható növekedés meghaladja a fejlett országok növekedési rátáját. Foglalkoztatottság: Azt állítottuk 1996ban, hogy több munkahely jön létre, mint amennyi megszűnik. Nos, 1997 első felében 20 ezerrel több munkahely jött létre, mint amennyi megszűnt (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) , és az Európai Unió normáival, mércéjével mérve ma a munka nélküliségi ráta 9,2 százalék, miközben az Európai Unióban ez 10,8. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Infláció:Tartani tudjuk a tervezett mértéket, és ez azt jelenti, hogy '97ben tartható a 18 százalékra tervezett infláció, '98ra pedig megalapozott a 13,5 százalékosra tervezett infláció, amely igazolja azt, hogy az általunk szándékozott évenkénti 5 százalékponttal való csökkenés reális célkitűzés. Bérek - amiről ugyancsak nagy vita folyt ebben az Országgyűlésben : 1997 első felében a reálbérek 5,5 sz ázalékkal emelkedtek, a nyugdíjak reálértéke pedig 1,52 százalék közötti mértékben növekedett. Minderre alapozva, de mindenekelőtt a gazdaságipénzügyi stabilizáció eredményeire alapozva '98ra mintegy 21 százalékos nyugdíjemelést tudunk tervezni egy 13,5 százalékos infláció mellett, betartva az erről szóló törvényt. Pénzügyigazdasági helyzetünkkel összefüggésben rendkívül fontos az az értékelés, amelyet az Európai Unió fogalmazott meg. Nem akarom az összes pozitív megállapítást idézni, de hadd mondjak va lamit: több helyütt aláhúzza az Európai Unió, hogy a magyar kormány bátran vállalta a legnehezebb döntéseket is - enélkül nem sikerülhetett volna a stabilizációt megteremteni. De azt is megfogalmazza, hogy ha Magyarország folytatja az erőfeszítéseit, ha ki tart az eddigi politikája mellett, akkor felzárkózhat a fejlett országok mellé. Természetesen szó sincs arról, hogy gond nélküli világot élnénk; miként az is nyilvánvaló, hogy három év alatt nem lehet harminc év hibáit és mulasztásait helyrehozni. (Dr. Pus ztai Erzsébet: Negyven!) De abban az irányban haladunk, hogy az ország helyzete javul. És amit én különösen fontosnak tartok, tisztelt képviselőtársaim, hogy az emberek egyre inkább érzik a mindennapjaikon, a mindennapi megélhetésük során, ha úgy tetszik, a zsebükön, hogy javul a helyzetük. Ezt bizonyítják azok a tények, akár augusztus 20ával, akár a fiatalok képzésével, akár a kereslet növekedésével kapcsolatban, hogy már elmozdultunk a holtpontról az életkörülmények terén, és tudtunk tenni és tenni akaru nk az élet minőségének javítása érdekében is. Hadd emlékeztessem ezzel kapcsolatban önöket arra, hogy a parlament asztalán fekszik a kulturális alapellátásokról szóló törvénytervezet, amely a rendszerváltás óta az első ilyen átfogó törvénytervezet kulturál is értékeink megőrzéséről, múzeumokról, könyvtárakról, művelődési otthonokról. S ha ehhez hozzávesszük a tervezett beruházásokat, létesítményeket és a megbecsülést a művészet képviselői iránt, akkor azt mondhatjuk, hogy most már történik valami a kultúra é rdekében is. (Dr. Pusztai Erzsébet: Három év után végre történik valami?!)
