Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - PÓDA JENŐ (MDF):
548 szó, amelyek nemcsak szélsőséges nézeteik miatt jelentenek problémát, hanem azért is, mert minden tárgyi alapot és konkrét ismeretet nélkülözve foglalnak állá st bizonyos kérdésekben. Ennek alátámasztására hadd mondjam el egy közeli élményemet, amely pár héttel ezelőtt a hódmezővásárhelyi rádió élő adásában hangzott el. A Munkáspárt helyi elnöke végső érvként azt találta mondani élő egyenes adásban, hogy 1992be n, amikor Barcsra bomba hullott, ez az aktus tulajdonképpen egy önprovokáció volt, a magyar kormány dobatott magyar területre bombát azért, hogy sok minden más érv mellett később majd ezzel tudja NATOcsatlakozását alátámasztani. Ha ilyen színvonalon kell komoly kérdésekről vitázni a magyar közéletben, a magyar politikában, akkor sok minden más mellett ez is nyilvánvalóvá teszi, hogy miért volt káros 199293 idején az atomfegyverek ittlétének emlegetése, és milyen problémákat vethet ez még fel a következő h etekbenhónapokban, utalva a népszavazásra, illetve a választás közelségére. Békében nem lesznek Magyarországon atomfegyverek NATOcsatlakozásunk esetén sem, nem úgy, mint a Varsói Szerződés idején, amikor voltak. Erről csak nagyon kevesen tudtak, utólag i s csak nagyon későn árulták el, és természetesen semmiféle olyan politikai vagy közjogi felhatalmazása nem volt ennek a társaságnak, mint amit egy demokráciában meg lehetne kívánni, hogy ilyen kérdésekről rendelkezhetett volna, és Magyarországon, a Balatonfelvidéken atomfegyvereket lehetett volna tartani. A negyedik kérdés - amiről beszélni szeretnék - a költségek kérdése. Többen érintették már, de ezt alaposan körül kell járni, ez az egyik legfontosabb felvetés. Nyilvánvalóan mindenki azt firtatja - és az ellenzők ezzel próbálnak támadni , hogy jó, jó lenne a NATO, de az biztos, hogy kifizetni nem tudjuk, olyan drága lesz, hogy belerokkanunk, különben sincs rá szükségünk, de az biztos, hogy ennyi pénzt nem érdemes erre áldozni. A probléma az egyik oldalró l az, hogy Magyarországon ma még senki nem tudja pontosan megmondani, hogy mibe fog kerülni a NATOcsatlakozás. Ezzel kapcsolatban becsléseink, érzéseink vannak. Nagyságrendekről tudunk beszélni, és azt tudjuk mondani, biztos, hogy kevesebbe kerül, mintha ugyanazt a védelmi szintet magunk próbálnánk megteremteni. Ez önmagában elég jó fogódzónak tűnik, de nem válaszolja meg azokat a konkrét kérdéseket, amelyek valamiféle számot vagy konkrétabb viszonyítási alapot szeretnének. Ha megvizsgáljuk az európai tömb ön kívüli országok honvédelmi költségvetését - ezek között van kimondottan semlegesnek nevezhető, mint Svájc vagy Ausztria, de Svédország talán tömbön kívülinek mondható a szó hagyományos, illetve klasszikus értelme szerint , azt tapasztaljuk, hogy ezek a z országok 22,5szer többet fordítanak nemzeti össztermékükből védelemre, mint amennyit az európai NATOtagállamok átlagban. Az biztos, hogy akár NATOval, akár NATO nélkül emelni kell a magyar honvédelmi költségvetést, általában a védelemre fordított kia dásokat a következő pár évben, és döntően nem a NATO miatt, hanem azért, mert most is nagyon alacsony; egyes számítások szerint 1,2 százaléka a nemzeti összterméknek, mások szerint 1,7 százaléka, de akár így, akár úgy van, ezt mindenképpen emelni kell, csa k az a kérdés, hogy mennyivel. Ha önmagunk akarunk egy megfelelő és elégséges védelmi szintet elérni és magunknak biztosítani, akkor bizonyosan lényegesen többel, mintha ezt szövetségi keretek között, a NATOn belül kívánjuk megoldani. Ennek kapcsán külön kell beszélni arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum azért is támogatja egyértelműen NATOintegrációs törekvéseinket, mert ezek nem jelentenek majd a társadalom számára olyan plusz kiadást, mint amitől sokan tartanak. Ezt egyrészt nem tudja a magyar társadal om vállalni, semelyik magyar kormány biztosítani, másrészt pedig leendő szövetségeseink is tisztában vannak azzal, hogy ennek a követelése vagy kikötése teljesen értelmetlen, hiszen olyan terhet rakna a magyar társadalom, a magyar gazdaság vállára, ami nyi lván rövid idő alatt NATOellenes társadalmi mozgást indítana el, ez pedig nem lehet senkinek az érdeke. Ennek megfelelően nem kerül sor a sok szempontból elavult szovjet haditechnika azonnali kicserélésére, nem kerül sor gyorsan egy csomó más, egyébként s zükséges és szorító intézkedés véghezvitelére. Az első kiadások és legfontosabb költségek a kommunikáció, a szervezeti átalakítás, bizonyos felújítások, illetve általában az
