Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
535 Meggyőződésem, hogy ezek a nézetek bármely európai országban marginálisak lennének, elhanyagolhatók, senki sem venné őket komolyan. Történelmi balszerencse, hogy éppen Magyarországon a kormánypártok szaké rtői és képviselői vallanak ilyen nézeteket. Persze a versenyt mi is szeretjük, a szabadpiacban mi is hiszünk, de csak egy dogmatikusan gondolkodó fiatalember számára megengedett, hogy vakon higgyen ezekben az eszmékben. Egy felnőtt embernek már illik tudn i, hogy a verseny nem feltétlenül tiszta, a szabadpiac sohasem jelent teljesen szabad piacot. Azok kedvéért, akik ezt nem értik vagy nagyon fáradtak, egy hasonlatot mondanék: amikor egy fiatal, tehetséges bokszoló feltűnik, akkor az edzője, menedzsere nem küldi azonnal ringbe a világbajnok ellen. Ha ezt tenné, azzal örökre elveszítené fiatal és ígéretes versenyzőjét, akiből talán még világbajnok is lehetne egyszer hanem szép sorban, mindig verhető ellenfeleket keres a számára, így neveli fel a tehetségét. V erseny ez is, de ésszerű verseny. Az újonnan megszülető magyar családi gazdaságokat ugyanúgy nem lehet kitennünk a világpiac nehézsúlyú óriásaival vívott versenynek, ahogy azt a bizonyos fiatal bokszolót sem a világbajnok ökölcsapásainak. Mindkettőnek idő kell a fejlődéshez, a beéréshez. Ezt az időt pedig az államnak kell biztosítania. Úgy kell menedzselnie a fiatal magyar gazdaságokat, mint a gondos edzőnek a kezdő tehetséget. (Vancsik Zoltán: Honnan tudják?) Azok, akik a korlátlan versenyt hirdetik - amely persze csak a külföldi spekulánsok és a hazai téeszvezetők egy részére jelentene korlátlan lehetőségeket , még egy speciális tényezőt hagynak figyelmen kívül: a termőföld sokkal korlátozottabban elérhető tőke, mint bármi más. Ha egy faluban valaki felvá sárolja a földeket, legyen az téesz vagy egy tulajdonos, akkor ott egyszerűen nem marad föld a kisbirtokos számára, és már nem is gondolhatja meg magát az, aki eladta a földjét, nincsen többet mód a korrekcióra. (Vancsik Zoltán: Nem fognak földet eladni.) A föld már csak ezért is különleges dolog, ezért is különleges elbánást igényel. Ez azt jelenti, hogy különleges gondoskodást igényel az állam részéről. Sajnos, az a helyzet, hogy a jelenlegi kormány által esetleg elkövetett hibát a következő kormány nem b iztos, hogy korrigálni tudja, ezért ennek a parlamentnek a felelőssége igen nagy. Ennek a termőföldről szóló népszavazási javaslatnak a legfontosabb tanulságai a következőképpen foglalhatók össze: A javaslatnak két kedvezményezettje van: az egyik a téeszv ezetők egy csoportja, akik a javaslat keresztülvitelével csaknem minden hatalmukat visszaszereznék a magyar vidék felett; a másik a külföldi befektetők, esetleg spekulánsok csoportja, akik a rendkívül könnyen kijátszható törvénnyel éppen kellő időben kapná nak nemzeti ajándékot Magyarországtól. A koalíciós pártok közül az MSZP számára a téeszvezetők egy csoportja a fontosabb, a Földművelésügyi Minisztérium SZDSZes államtitkárának interjúja pedig azt mutatja, hogy az SZDSZ a külföldi befektetők iránt érez n agyobb rokonszenvet. A koalíciós pártok csodálatos harmóniájára jellemző, hogy a külföldi befektetők éppen a téeszvezetőkkel tudnak összefogni, velük közösen lesznek képesek leginkább a termőföld felvásárlására. (Vancsik Zoltán: Ki hallgatja ezt szerintet ek?) A téeszvezetők számára pedig a külföldi pénz nyilván meg fogja könnyíteni a hosszú távú berendezkedést. Így a magyar agrárgazdaság gyakorlatilag ellenállás nélkül új hazai és külföldi nagybirtokos elit kezébe kerülne. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból .) Erre példa nemcsak a magyar, de az európai történelemben sincs. Ennek a koalíciós harmóniának azonban ára van, s ezt az árat az egész magyar társadalom fizetné majd meg nemcsak pénzzel, hanem a jövőjével is. Olyan versenyt akar ez a kormányzat az újonna n létrejött magyar agrárkisbirtokos társadalom és az ellene szövetkező, leendő új nagybirtokos elit között, mint amilyen a nyúl és a vadász között van. Ez a népszavazási kezdeményezés a demokrácia és az alkotmány szellemének megcsúfolása, és olyan kampányk ezdet, ami előrevetíti egy nagyon rossz hangulatú választási esztendő árnyékát. (Vancsik Zoltán: Ez méltatlan!) Hogyan is lehetne megbízni abban a parlamenti ellenfélben, amely
