Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
532 A törvénytervezet azt hirdeti magáról, hogy szektorsemleges, sőt, éppen most teremti meg a szektorsemlegességet az agrárgazdaságban. Nagyon figyelemreméltó azonban az a szektorsemlegesség, amelyik a magánszemély birtokát maximálja 300 hektárban, de a társaság birtokát nem, csak telephelyenként. Még sokkal szektorsemlegesebb az a passzusa a törvénynek, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzat számára, hogy felmentést adjon a tulajdonszerzés felső határa alól. Vél hetőleg nem nehéz meggyőzni a polgármestert egy olyan faluban, ahol a legfőbb munkaadó a téesz, hogy "jogi személy" vásárolhasson még néhány száz hektárt. (Vancsik Zoltán: Intellektuálisan föl kell emelni!) Meg lehet érteni a kormányzatot, a szocialistasz abaddemokrata kormányzatot: azért a monopóliumért, hogy a választás esztendejéhez közeledve kizárólag ők adhassák el a földet, évek óta nyomást gyakorolnak rájuk a termelőszövetkezeti vezetők, akiknek nyilván már meg is van a partnerük a kiváló üzletekhez. Meg lehet érteni, hogy az MSZPSZDSZkormányzatot nagyon sok személyes kapcsolat fűzi ezekhez az emberekhez, a közös párttagság élménye és esetleg más érdekek is. Ha más nem, politikai érdekek biztosan. A kormányzat arra számít, hogy ezért a törvénymódosí tásért cserébe örök időkre megszilárdíthatja a falvakban befolyását a téeszvezetők barátsága révén. Milyen jövőt kíván a magyar mezőgazdaság számára ez a rossz törvénytervezet? Mindazt kínálja, aminek a kormány álszent módon az ellenkezőjé t hangoztatja. Kínálja az Európától idegen nagybirtokszerkezet véglegesítését. Kínálja azt a jövőt, hogy egykét évtized múlva, ha egy magyar farmer vissza akarja venni földjét, akkor akár ötvenszeres árat kelljen érte fizetnie. Kínálja azt a jövőt, hogy t ulajdon hiányában a falvak elnéptelenedjenek, a városok túlzsúfolttá váljanak, minden magyar falusi hagyomány veszélybe kerüljön. Külföldi tulajdonú apparátusi nagybirtok az Európában mindenhol megszokott kis- és közepes gazdaságokkal szemben, a falvak els zegényedése, megsemmisülése, sokak tulajdonvesztése, kevesek érdemtelen vagyongyarapodása - ezt a jövőt kínálja Magyarország MSZPSZDSZ vezette baloldali kormánya. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, a baloldal mindenütt a világon védi a kistulajdonos agrárg azdaságot, védi a nemzeti agrárgazdaságot. (Zaj.) Amikor a kormányzat a népszavazás kérdésében látszólag csak egy egészen kicsit akarja becsapni a lakosságot, saját kérdéseit kínálva a népszavazást kezdeményező több mint 200 ezer polgár kérdése helyett, ak kor valójában gyökeresen meg akarja változtatni a jelenlegi helyzetet, megszüntetve a magyar agrárgazdaság eddigi védelmét. Nem kicsi a tét. Azok a kormánypárti képviselők, akik segédkeznek kijátszani 200 ezer állampolgár alkotmányos jogát, bűnrészesei les znek ennek a jövőt torzító politikai bűncselekménynek. (Közbeszólás: Az a bűncselekmény, amit te csinálsz!) Ez az az eset, amikor a képviselő lelkiismereti felelősségét senki nem vonhatja el, semmilyen politikai játszma, semmilyen párthűség nem ment fel se nkit a döntés felelőssége alól. (Vancsik Zoltán: Nem tud sztrájkolni az Izsó, mert dolgozunk. - Derültség.) A Magyar Demokrata Fórum és a rendszerváltás kormánya nem ezt a jövőt szánta Magyarországnak 1990ben és '94ben sem, a jelenleg érvényes földtörvén y elfogadásakor. Tudtuk, hogy csak egyetlen fejlődési utunk van, amely történelmi hagyományainkból is következik: az európai út. Európában nincs olyan kormány a mienket kivéve, amelyik ne próbálná megvédeni a kis és közepes családi földbirtokokat. Teszik e zt azon az áron is, hogy a nemzetgazdaság egészéből évről évre milliárdokat fordítanak az agrárgazdaságra, mert a földkérdés sohasem volt és ma sem kizárólag gazdasági kérdés. A termőföld tulajdonlása, a földtulajdonviszonyok alapvető szerkezeti elemei mi nden társadalomnak és a szó szoros értelmében meghatározzák a társadalmi élet minden lényeges területét. A kistelepülések, a falvak népességmegtartó ereje nemcsak azért fontos egész Európában, hogy megőrződjenek ősi települések, helységnevek, népszokások é s nyelvjárások - amelyek természetesen önmagukban is értékek , hanem azért is, hogy ne népesedjenek túl a városok, az egészséges életkörülmények minden ember számára megmaradjanak.
