Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
502 érdeklődés a külpolitika iránt, nincs kellő tájékozottság a nemzetközi helyzetünkkel kapcsolatban; és mondjuk a kiegyezés utáni idősz akban ezt a dualizmus számlájára írták, hogy Magyarországnak nincs önálló külügyminisztériuma, külpolitikája. (20.40) Ez egy külön kérdés, amiről megvan a magam véleménye. De azt hiszem, hogy a magyar nép külpolitikai tájékozatlanságát igazából véve az elm últ évtizedek nagyon elmélyítették, hiszen Magyarországnak nem volt valódi szuverenitása, nem volt igazi külpolitikája, ami külpolitika címen a sajtóban ment, az tulajdonképpen figyelemelterelés volt. Tehát a magyar polgárnak, aki a Kádárkorszakban szület ett és nevelkedett - ahogy az ország lakosságának többsége , valóban a külpolitikával kapcsolatban kialakulhatott az a véleménye, hogy ez minket nem érdekel, ez minket nem érint. Ez részben magyarázza azt az érdektelenséget, amivel az elmúlt években valób an sokszor találkoztunk. Úgy gondolom tehát, van esély arra - és remélem, hogy ezt az esélyt meg tudjuk ragadni , hogy a népszavazás kapcsán, a népszavazás alkalmából a magyar nép valóban szembesül nemzetközi helyzetünkkel, szembesül ezzel a történelmi es éllyel, ezzel a nagy adottsággal, ezzel a kedvező fordulattal, és megérti azt, hogy a magyar nemzet számára miért fontos a NATOtagság, miért jelent hatalmas előnyöket. Nem gondolom persze azt, hogy a népszavazás kapcsán el lehet rendelni egyegy TITelőad ás meghallgatását, de azt hiszem, tulajdonképpen ha valaki odafigyel, fél óra alatt el lehet mondani azokat a meggyőző érveket, amelyek a NATOtagság mellett szólnak, és amelyek egy kedvező választ válthatnak ki a népszavazás résztvevőiből. Ha valaki inkáb b olvasni szeretne, akkor azt hiszem, hogy ezt talán még tömörebben is, tehát még rövidebb idő alatt elolvasható újságcikkben is ki lehet fejteni. De szembe kell néznünk azzal, hogy ezen a népszavazáson nem biztos, hogy olyanok vesznek részt, akik igazán b elegondoltak ebbe a kérdésbe, és még nagyobb veszély az, hogy igen sokan nem érzik át ennek a kérdésnek a súlyát éppen azért, mert önhibájukon kívül nem kapták meg azt az oktatást, azokat az indítékokat, amelyek őket fogékonnyá tennék ezzel kapcsolatban. S ajnálom azt, hogy végül is most itt, a parlamentben nem arról beszélünk, hogy mi szól a NATOtagság mellett, esetleg mi szól ellene, tehát nem a NATOtagság vitája folyik, hanem csak egy népszavazási kezdeményezés vitája, de ha már ez így adódott, akkor pá rtom nevében is megerősíthetem, hogy a Magyar Demokrata Néppárt meggyőződéséhez, programjához híven természetesen szívvellélekkel támogatja Magyarország NATOfelvételét, és minden egyes képviselőnk és párttagunk mindent meg fog tenni azért, hogy az előttü nk lévő időben meggyőzze, vagy segítsen meggyőzni a közvéleményt a NATOtagság előnyeiről, fontosságáról. Remélem azt, hogy a kormány is módosítani fogja a következő időkben az úgymond kommunikációs stratégiáját. Mert természetesen osztom azt, hogy a NATOba belépve egy nagyon fontos értékrend és ennek az értékrendnek a képviselői, tagjai leszünk, de nem hiszem, hogy a magyar választópolgár erre nagyon fogékony lesz, és ezért fog sietni igennel szavazni. Amikor a kérdés először került napirendre, attól fogv a nem akartam ugyan a harangokat félreverni, de mindig meggyőződéssel képviseltem azt, hogy a NATOtagság igenis azért fontos számunkra, mert a történelmi tragédiáinkból ez jelenti a kiutat. Mohács óta a magyar nemzet nem tudott megállni a saját lábán szöv etségesek nélkül. Nem akarok ugyan visszaélni a türelmükkel, de kénytelen vagyok, mert úgy érzem, annyira idevág, egy korábbi miniszterelnök szavait idézni. Ne ijedjenek meg, ez nem Antall József lesz, hanem Tisza István. Tisza István 1904. július 8án mon dta a következőt: "Az a szomorú igazság, hogy a mohácsi vész óta Magyarország nem elég erős arra, hogy tartós szövetségtárs nélkül megélhessünk, érdekeinket kellő módon megvédhessük." Ma délután elhangzott már Kossuth neve és a függetlenségi hagyományaink. Erre is volt válasza Tiszának. Utalt arra, hogy "a kiegyezést elvető Kossuth és hívei is - Tiszát idézem - kénytelenek voltak a dunai konföderáció eszméjében keresni megoldási módot arra, hogy a magyar állam itt ne olyan egzisztenciát folytasson, aminőt
