Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
490 Megadom a szót Dávid Ibolya képviselő asszonynak. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Bauer Tamás képviselő úr által mondottak igen nagy vitát kavartak a Házban, és én azt hiszem, hogy az indulatok csitításá ra alkalmas lesz az a néhány jogszabály, amire felszólalásom kezdetén szeretnék hivatkozni. Az első arról szólna, hogy mi is a népszavazás intézményének lényege, amit valójában az alkotmány fogalmaz meg. A magyar alkotmány 2. §a úgy fogalmaz, hogy "a Magy ar Köztársaságban minden hatalom a népé, mely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja". A közvetlen népszuverenitás gyakorlásának egyetlen nevesített intézményes eszköze van a magyar alkotmányban, és ez a népszavazás . Az alkotmány 19. §a nevesíti ezt az egyetlen intézményt, mely úgy rendelkezik, hogy népszavazást az Országgyűlés rendelhet el, és a népszavazásról szóló törvényhez az Országgyűlés kétharmadának a szavazata szükséges. Mindezt azért mondtam el, mert van e gy olyan alkotmányos jog, ami nagyon kivételes jog. Nemcsak Magyarországon, Európában és a világon másutt is, különösen olyan országokban, ahol parlamentáris demokrácia működik, ahol csak kiegészítő szeletként tartják ezt az intézményt, a népszavazás intéz ményét. Mi sem panaszkodhatunk. Hiszen annak ellenére, hogy ez egy adott jog volt éveken keresztül, nem volt példa arra, hogy Magyarországon aprócseprő dolgokra akár csak százezer aláírást összegyűjtöttek volna, és kényszerhelyzetbe hozzák akár az Országg yűlést, akár a kormányt. Mindenki tudta az elmúlt nyolc évben is, hogy csak nagyon fontos és kivételes eszközként lehet használni magát a népszavazást. Éppen ezért sokkal nagyobb tisztelet illetné meg magát ezt az intézményt és magát ezt a műfajt, mint aho gy előttem szóló képviselőtársam erről a székről vagy erről a helyről minősítette a népszavazás kezdeményezését, a népszavazásban részt vevő közel 300 000 ember aláírását. A tiszteletet, megítélésem szerint, meg kellett volna adni azzal is, hogy az egész v itát a nagy nyilvánosság előtt kellett volna lefolytatnunk, és talán elejét vehettük volna annak, hogy ilyen szintű vita alakuljon ki, ha tudjuk, hogy ezt a televízión a választópolgárok, bizony, végignézik. Ez a népszavazási törvény - ami az alkotmányban, hangsúlyozom még egyszer: az egyetlen, ami nevesíti a nép közvetlen részvételét a demokráciában - egy olyan törvényjavaslat, ami feketénfehéren megfogalmazza azt, hogy mi a különbség a kétféle népszavazás között. Az egyik népszavazás az, amit a népszavaz ásról szóló törvény 5. §a fogalmaz meg, a 10. §ig, hogy népszavazás rendelhető el. Ez az úgynevezett mérlegelésen alapuló népszavazás. Taglalja, hogy a köztársasági elnök, a kormány, legalább 50 országgyűlési képviselő és 50 000 állampolgár kezdeményezhe t. Ezt most az új alkotmány megváltoztatta, és 100 000 állampolgár szükségeltetik hozzá. Ők jogosultak kezdeményezni. Azonban effajta kezdeményezésnél a kérdésre csak javaslatot tehetnek. A jogszabály ezt kifejezetten előírja, hogy javaslatot tesznek, majd az általuk javasolt kérdést az alkotmány- és igazságügyi bizottság az, amelyik megvitatja, és megítélésem szerint, a végső kérdés formáját is meghatározhatja a mérlegelésen alapulónál, amilyen a kormány által előterjesztett népszavazás. Azonban ugyanezen törvény 10. §a a kötelezően elrendelt népszavazásról beszél. Kötelező elrendelni akkor, ha 200 000 aláírással ezt kezdeményezik. Azonban a kötelező aláírásnál van még egy formula, az, hogy kötelező a kezdeményezésben megfogalmazott kérdést föltenni. S miu tán itt kétféle népszavazásban, az én értékítéletemben, vitán felül áll az, hogy ha ütközik egy mérlegeléses népszavazás egy kötelezően kiírandó népszavazással, akkor elsőbbséget kell adnunk annak, amely 200 000, legalább 200 000 aláírással megtámogatott k érdés. Erre, túl azon, hogy a szememben vitán felül álló, azért szerettem volna az Országgyűlés figyelmét fölhívni, mert úgy teszünk, mintha nem nyújtott volna be az Országgyűlésnek ma vagy tegnap - ma délben - három vagy négy ellenzéki párt
