Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 15 (331. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
4181 Végezetül, igen tisz telt Országgyűlés, elnök úr, az a javaslatom, hogy a kormány az elért eredményeivel álljon az Országgyűlés és a nép elé, ne pedig az ellenzék elnyomásával és etikátlan öndicséretével. Köszönöm. (Taps az FKGP és a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak. DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Gondolkodtam, hogy hozzászóljake, hiszen ha hozzászólo k, ezzel látszólag az ön igazát bizonyítom, mert nem az öné lesz az utolsó szó, mégis úgy gondolom, hogy elmondott néhány olyan dolgot, ami mellett nem lehet szó nélküli elmenni. Jól emlékszem arra a Varga képviselő úr által elmondott napirend utáni hozzás zólásra, amikor szintén én reagáltam a kormány nevében. Képviselő úr több mint 30 percen keresztül ostorozta a kormánypártokat, a kormányt, sőt a nemzetközi intézeteket, és nekem erre lehetőségem volt 2, azaz kettő percben válaszolni. Úgy gondolom, hogy am ikor ez ügyben a kormánypárti többség módosította a Házszabályt, pontosan ezeket az aránytalanságokat kívánta megszüntetni és szüntette meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ugyancsak napirend utáni hozzászólásra jelentkezett Kapronczi Mihály képviselő úr, független. Megadom a szót. KAPRONCZI MIHÁLY (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elérkeztünk az 1997. évi parlamenti ülésszakok utolsó perceihez. Bár a kormány az általa írt levélben az 1998as röpke másfélkét hónapos időszakra még 34 törvény elfogadását kéri a tisztelt Háztól - tehát ülésnaponként majdnem egyet , mégis azt kell mondanom, hogy lényegében a rendszerváltoztatás utáni eddigi tapasztalok szerinti törvényalkotó munka mindennapjai véget értek, hiszen nyilvánvaló, hogy a tavaszi ülésszak minden mozzanatában ott fog vibrálni a közeledő választások izgalma és feszültsége. A várható feszültségek viszont óvatosságra kell hogy intsék úgy a pártok vezetőit, mint a kormányt, mert a megalkotott törvények alkal mazásánál nem lehet figyelembe venni azt, hogy ez kampányidőszakban keletkezett vagy a jelen parlamenti ciklus ritkán előforduló, nyugodtabb pillanataiban. Sajnos, az elmúlt, közel négy év alatt ezekben a nyugodtabb pillanatokban is előfordultak hatalmas t örvénykezési baklövések, melyek indokolatlan társadalmi feszültségekhez, az állampolgárok fölösleges felháborodásához vezettek. Úgy érzem, ebben a féligmeddig ünnepélyes pillanatban nem lenne illő ezeket hajuknál fogva egyenként előcibálni, nem is teszem. Megteszik ezt helyettem jövő májusban a választók szavazataikkal. A rendkívüli ügy, amelyért szót kértem, az, hogy a kormányfő levelének 13. pontja szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány még mindig nem tett le a súlyosan elhibázott, termőföldről szóló törvényjavaslat áterőltetéséről, esze ágában sincs visszavonni, hanem úgy tűnik, az utolsó pillanatban alkotmányt és törvényt sértve, parlamenti hatalmának utolsó perceivel visszaélve, búcsúzóul azt a magyar társadalom nyakába akarja borítani. Azt javaslo m a tisztelt Háznak, hogy ezt a felelősséget ne vállalja, bízza ezt a kérdést a választók által frissen megmérettetett új parlamentre. A koalíció úgy is meg van győződve arról, hogy a választók ugyanilyen arányban vissza fogják őket választani. Ha ez a meg győződésük mély és valós, akkor részükről semmi értelme a kapkodásnak. Mint annyi estén, éjszakán az elmúlt közel négy évben, a napirend utáni felszólalásokban fejtettem ki az aktuális politikai kérdésekben véleményemet és javaslataimat; sajnos, nem sok er edménnyel. Most szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem képviselőtársaim
