Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
4075 Az előzőekben megfogalmazott negatív vélelmekke l konkrétan alátámasztja a törvényjavaslat részletes elemzése azokat, ahol az előre megjósolható eredmény a szövegezésből már kitűnik és zavar forrása lehet. "A dohánytermékek fogyasztásának alapvető szabályai" kissé nagyképű címet viselő 24. § egyszerűen nevetséges, hiszen olyat kíván törvényben rögzíti, amit a mindennapi gyakorlat már megoldott, ugyanakkor a munkahelyi dohányzás kérdését megkerüli, külön törvényre hivatkozva. A 2. § (2) bekezdés a) pontja szerint csak a dohányzás számára kijelölt helyen lehet dohányozni, a közforgalmú intézményekben szolgáltatást igénybe vevők számára nyitva álló zárt légterű helyiségben. Viszont az szinte mindenütt már rég megvalósult, kijelölték a dohányzás számára az adott helyeket. Az orvosi rendelőkben, a gyógyszertá rakban eddig sem lehetett dohányozni, de hasonló módon hosszú idő óta különváltak a vonatokon a dohányzó és nemdohányzó szakaszok. (14.20) Illetve ugyancsak régóta tilos a helyi tömegközlekedési eszközökön, villamosokon, autóbuszokon a dohányzás. Ezek után a kérdés az, hogy tulajdonképpen mi az, amit szabályozunk. Valójában csak néhány részletkérdésről van szó. Így például csak kijelölt helyen lehet dohányozni a szórakoztató, vendéglátó, szórakozást nyújtó intézményekben, ha meleg- vagy hidegkonyhai készítm ényeket forgalmaznak. Az első probléma rögtön ebből a kritériumból adódik. Nincs pontosan meghatározva, mit kell hidegkonyhai készítményeknek tekinteni. Az értelmező szótár szerint ilyen készítménynek kell tekinteni a szendvicseket is, tehát rendkívül nehé z pontosan meghatározni, hol a határ. Tekintve, hogy a törvényjavaslat elég tetemes büntetések kiszabását teszi lehetővé, ez korántsem elhanyagolható. Legalább ennyire pontatlan a 2. § (1) bekezdése c) pontjában a zárt térben megtartott rendezvényekre kimo ndott tilalom. Itt ugyan az 1. § d) pontjában meghatározták a rendezvény fogalmát, mely szerint annak kell tekintetni az ott meghatározott célokkal létrejött összejövetelt, amelyek legalább három személy egyidejű jelenlétével tűnnek ki. Ha az említett rend ezvény esetében olyan helyiségről volna szó, amely közforgalmú intézmény keretében működik, még érthető lenne a megkötés, de így a törvényjavaslat szövege szerint, ha például három ember összeül egy üzlet megkötésére, akkor ez már gazdasági eseménynek, teh át rendezvénynek minősül, amelynek elengedhetetlen feltétele egy dohányzóhely kijelölése. A fogalmazás komolytalansága, azt hiszem, nyilvánvaló. A javaslat további módosítása a fennálló helyzethez képest az, hogy nemcsak a passzív dohányosokat, hanem maguk at a dohányzókat is védeni kívánja. A 2. § (4) bekezdése ugyanis gondosan meghatározza, hogy milyennek kell lennie a dohányzásra kijelölt helyiségnek. Eszerint ez zárt légterű csak akkor lehet, ha a folyamatos légcsere feltételei megfelelő nyílászáró szerk ezetekkel vagy egyéb műszaki berendezés felszerelésével biztosítottak. Igen ám, de hogyan biztosítható a légcsere? A 4. § (2) bekezdése előírja, hogy személyszállító vasúti járművön dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni, amelynek meg kell felelnie az előbbi feltételeknek. Ezután - bár a kijelölés részletes szabályait az illetékes miniszterre, a feltételek biztosítását adott esetben a tömegközlekedési eszköz üzemben tartójára bízza a javaslat - a bizonytalanság teljes. Az eddigi dohányzószakaszok vajon megfelelneke a törvénynek? Megfelele a dohányosok számára a nyitott ablak, vagy ott köteles utazni az elégséges szellőzés érdekében? Ha újabb változásokra kerül sor, vagyis a jelenlegi megoldások technikailag nem elfogadhatók, vajon mennyibe kerül az átá llás, illetve ki fogja fizetni a költségeket? "A dohánytermékek forgalomba hozatalának egyes korlátai" című, két paragrafusra terjedő fejezetrész kis terjedelme ellenére ellentmondásos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hisz 200 méteres körzetben dohányáruüzlet működését nem teszi lehetővé. Még annyit szeretnék elmondani egy mondatban, hogy a dohánytermék vásárlásának életkorhoz kötése elméletileg ugyan szolgálhat bizonyos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő
