Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ÁRGYELÁN GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
4073 Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Árgyelán György képviselő úrnak, MSZP. ÁRGYELÁN GYÖRGY (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képvisel őtársaim! Nem készültem hozzászólásra, ezért szeretném bejelenteni, hogy mai hozzászólásom rövid lesz, és a legközelebbi tárgyalási napon szeretnék román nyelven hozzászólni a tisztelt Ház munkájához. Én ezt még délelőtt nem tudtam, és ezért azt gondoltam, hogy ezt ma megtehetem. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyike voltam azoknak, akik szorgalmazták azt, hogy a mai ülésen ez a vita megkezdődjön. Örülök annak, hogy ezt tettem: örülök úgy is, mint országgyűlési képviselő, és örülök úgy is, mint a Magyarországon élő kisebbségek egyik tagja - ha nem is őáltaluk bejuttatva ebbe a parlamentbe. Azért örülök, mert úgy gondolom, hogy a mai vita egy dolgot mindenképpen kimutatott: megvan "mindenkiben", majdnem az egész parlamentben a politikai akarat arra - legalábbis é n úgy érzékelem , hogy a Magyarországon élő kisebbségek parlamenti képviselete megoldódjon. Azt gondolom, a puding próbája az evés: jó lenne, ha eljutnánk oda, hogy ténylegesen ezt ki is lehetne próbálni. Én ennek jegyében kértem ma szót, és azt kérem a p arlamentben ülőktől - mindenkitől , hogy akkor, amikor a kisebbségek ügyéről szólnak, egy kicsit jusson eszükbe az - legyen az ellenzék vagy kormánypárt , hogy a kisebbségek vannak olyan felelős magyar állampolgárok, hogyha bekerülnek ebbe a parlamentbe, tudni fognak felelősen ülni, szólni és viselkedni. (14.10) Azt gondolom, azt feltételezni, hogy ezek a kisebbségek azért akarnak bejutni a magyar parlamentbe, hogy ők legyenek, mondjuk, a mérleg nyelve, vagy ők akarjanak kormányt állítani Magyarországon, nem jó dolog, mert olyat prejudikálunk, amire ők nem is készülnek. Nagyon örülök annak, hogy sok gondolat elhangzott ezekről az aggályokról, mert mi, kisebbségi képviselők, a kisebbséget valamilyen szinten reprezentáló k el tudunk gondolkodni azon, hogy mit nem szabad majd a parlamentben csinálni, ha bejutottunk. Azt gondolom, hogy ma és a jövőben én mint parlamenti képviselő akkor teszek jót, ha röviden szólok. Mert én egy kicsit itt belül már gyomorideges vagyok, mert úgy ítélem meg, hogy nagyon rövid az idő arra, hogy ez a törvény a parlamentben úgy menjen át, hogy a '98as választásokon a magyarországi kisebbségek képviselőket küldhessenek a magyar parlamentbe. Ezért arra intem magam, hogy ne szóljak túl sokat, mégis azt kérem a tisztelt parlamenttől, hogy jusson eszébe egy másik közmondás - ígérem, hogy már csak egyet fogok ezen kívül mondani : aki gyorsan ad, az kétszer ad. 1992 óta eltelt öt év, talán most van az a pillanat, amikor gyorsan tenni kellene valamit, és utána vitatkozni mindazokon a dolgokon, amelyek meghatározzák a majd egyszer itt ülő kisebbségek viselkedési módját. Befejezésképpen mondanék egy román idézetet, amely úgy szól, hogy "cine face, parte face" - ez azt jelenti románul, hogy aki csinál valami t, aki tesz valamit, az önmagáért is tesz. Én azt gondolom, hogy amikor ma, holnap vagy holnapután döntünk, úgy döntsünk erről a kérdésről, hogy előttünk legyen ez a mondat, ha teszünk a kisebbségek parlamenti képviseletéért, akkor igazából ennek a Háznak az érdekében is teszünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársunk nem jelezte hozzászólási szándékát, ezért az általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására későbbi ülésünkön kerül so r.
