Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4053 száma. Azt gondolom, hogy ez a számarány elegendő alapot ad arra, hogy valamilyen módon a parlamenti képviseletüket meg kelljen oldani . A másik kérdés, hogy kifejezetten a parlamentben indokolte a jelenlétük, indokolte az ilyen alapon való megválasztásuk révén parlamenti mandátumhoz jutásuk. Azt gondolom, hogy számarányuk és jelentőségük alapján mindenképpen indokolt, és indokolt azon az alapon is, ami az emberi jogokkal összefügg, hogy ahhoz, hogy ezeknek a kisebbségeknek a kontinuitását, saját kultúrájukhoz ragaszkodását, önszerveződő képességüket, saját érdekeik képviseletét biztosítani lehessen, ehhez igenis szükség van a parlamentb en való jelenlétükre. Végül a harmadik kérdés, hogy megoldhatóe szavazástechnikai szempontból úgy a nemzetiségek képviselete, hogy az alkotmányos elvek - a titkosságtól kezdve az egyenlőségig és a többi elv - ne sérüljenek. Megítélésem szerint megoldható, jó néhány országban van rá példa. Lehet vitatkozni a technikán, lehet vitatkozni, hogy a kétcédulás vagy a háromcédulás szavazási rendszer jobbe. Az egyik esetben, a két cédula esetében választás elé állítom a nemzetiségi képviselőkre szavazni kívánókat, hogy vajon világnézeti, ideológiai, pártképviseleti kötődésüket és támogatásukat akarjáke inkább kifejezésre juttatni, vagy pedig saját nemzetiségükhöz való ragaszkodásból a nemzetiségi képviselőnek a támogatását kívánjáke preferálni. Ez a kétcédulás re ndszer hátránya. Előnye az, hogy nem sokszorozza meg a választás lehetőségét, a választás egyenlőségének elvét pozitív irányba nem téríti el. A háromcédulás választásnak az az előnye, hogy mindenkinek lehetősége van arra, hogy éljen ezzel a kettős kötődésé vel. Megnehezíti viszont azoknak a számbavételét, annak az alanyi körnek a lehatárolását, amelyik egyáltalán Magyarországon nemzetiségi érdekkötődés, kulturális kötődés szempontjából jelen van. (12.30) Hiszen nem kizárt, hogy olyanok is fognak nemzetiségi jelöltekre szavazni, akik egyébként nem tartoznak nemzetiségiekhez ilyen, olyan vagy amolyan okok miatt. Mindkét megoldásnak vannak tehát előnyei, hátrányai, megítélésem szerint két választási ciklus esetén ki lehet próbálni és stabilizálni, véglegesíteni lehet a technikát. Az alkotmányossági elveket a pozitív diszkrimináció, tudjuk jól, nem sérti, abból kiindulva, hogy a demokrácia elsődleges elve a többség uralma, a többség akaratának az érvényesítése. Viszont ez az elv csak akkor biztosít demokráciát, ha a kisebbségek oltalmazásával jár együtt. A kisebbségek oltalmazása pedig nem mehet el odáig, hogy a kisebbségek jogát a többség jogának a szintjére emeljem, mert akkor megszűnik az első elv, de azt feltétlenül magában foglalja, hogy a kisebbségeknek száma rányukhoz képest meglévő súlyukat technikákkal, eszközökkel, ebben az esetben a pozitív diszkriminációval, a háromcédulás technikával, illetve a kedvezményes mandátumhoz jutással biztosítani kell. Úgyhogy úgy gondolom, nemcsak azokat az érveket hozhatjuk f el, amelyek azt bizonyítják, hogy nemzetközileg nem ritka ez a típusú képviselet egy- és kétkamarás rendszerben egyáltalán, és hogy megoldható technikailag és jogelvi, alkotmányossági szempontok alapján, hanem azt az érvet is felhozhatjuk e mellett a megol dás mellett, hogy a demokrácia teljessége, a többség uralma és a kisebbségek védelme, oltalmazása csak pozitív diszkriminációval oldható meg. Ez a megoldás és egyáltalán a nemzetiségi képviselet megoldása a Szocialista Párt választási programjában szerepel t, a koalíciós kormányprogramban szerepelt, és a tárgyalások során ennek a szükségességét mindvégig kifejezésre juttatták a Szocialista Párt részéről tárgyaló Gellért Kis Gábor, Jakab Róbertné, Toller László vagy Tabajdi Csaba egyaránt. Most megítélésem sz erint a magyar parlament nem jó időben - ezt elfogadom, mármint a választásokhoz való túl közeli időben, elfogadom ezt a kritikát , de olyan döntési helyzetben van, amikor politikai döntést kell hozni hosszú távra. 1992 decembere óta nem alkotta meg a töb bség vagy a többségek azt a törvényt, amely biztosítja a nemzetiségek képviseletét, hiszen 1992től kellett volna már az alkotmánybírósági határozat alapján megoldani. Tehát hogy most ki felelős és ki nem felelős, melyik többség, a korábbi többség, ez a tö bbség és milyen mértékben, ezt most nem
