Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
401 A biztosítékba ingatlan is adható, beszámítha tó, de a törvény nem engedi meg, hogy a tulajdonos bérbe adja a biztosítékba adott ingatlanát. Tehát kivet egy adót, az adó fizetését elvárja, egyúttal megfosztja az adófizető állampolgárt attól, hogy a jövedelmet terhelő vagyonát kellően működtesse. Ez a piacgazdasági szemlélettel szembenálló megoldás. Ezeket a költségeket ennek kapcsán végső soron a fogyasztók fogják megfizetni az árakban, ez megint nemkívánatos következmény, tehát megint az állampolgároknál csapódik le ennek az intézkedéssorozatnak számo s hátrányos része és miután a fizetések és a jövedelmek nincsenek arányban az árak emelkedésével, ennek következtében e törvényjavaslatnak a káros hatása rendkívül kedvezőtlen lesz a gazdaságra. További hibája az előbb említett konstrukciónak, hogy amint a keret kimerül, újabb engedélyezéskérés és a biztosíték megemelésének a következményei állnak be. Ha pedig elmarad a tervezett forgalomtól a bevétel - ez egy nagyon lényeges megállapítás , ebben az esetben kérelmezheti az érintett a biztosíték csökkentésé t. De amíg - az előbb jeleztem - nem fizetnek kamatot a biztosíték után, addig egyértelmű, hogy ennek az egész helyzetnek az összes hátrányos következményét megint a tisztességes, becsületes adófizető állampolgár viseli, ami nem lehet célja egy olyan társa dalomnak, amely jogállami körülményeket és piacgazdaságot akar teremteni az országában. A jövedéki adó körébe tartozó termékekkel tehát úgy bánnak, mintha a Kohinoorgyémántot szerezték volna meg. Sajnálatos módon ki kell mondjam, szocialista lélekkel akar nak kapitalizmust építeni, ami - elnézést kérek, igen tisztelt képviselőtársaim - már több vonatkozásban bebizonyosodott, nem egy járható út. Sajnálatos, hogy a gazdálkodásnak ezeket a nagyon fontos területeit megnehezítik, helyenként ellehetetlenítik ezek a megoldások és hadd emeljem ki különösen a nemzetgazdaság számára kiemelt fontosságú export területét, amelyeknél a biztosítékoknak ez az előbb kifogásolt rendszere valósággal megfojthatja a külkereskedelmi tevékenységet, de minimálisan rendkívül károsan érinti az egész külkereskedelmi tevékenységet, hiszen ott a költségek továbbhárítása igen komoly nehézségekbe ütközik. A törvényjavaslat azonban nemcsak koncepciójában, hanem részleteiben is hibás. Egyik indoka a javaslat előterjesztésének az összefüggő k érdések egy helyen való szabályozása. Úgy gondolom, magát ezt a célt helyesnek kell ítélnie mindenkinek, ekként a Független Kisgazdapárt is annak ítéli. Ugyanakkor ez a helyes törekvés zátonyra fut abban a megoldásban, hogy a törvényjavaslat tele van párhu zamosságokkal, és számos helyen kell keresgélni az ugyanarra a részre vonatkozó szabályozásokat. Szinte megoldhatatlan feladat elé állítja ez a bonyolult törvény az egyszerű állampolgárt, hogy kiismerje magát a szabályokban. Így például szabályos kutatómun kát kell folytatni a mezőgazdasági termelőknek a visszaigénylésüket illetően, ez pedig köztudott, hogy a mezőgazdaság jelenlegi helyzetében egész egyszerűen olyan elvárás, amelynek a mezőgazdasági termelésben résztvevők döntő többsége nem tud eleget tenni. Itt a termelésben felhasznált üzemanyagvisszaigénylési procedúrára utalok, amelyet rendkívül nehéz kihámozni a törvényből, hogy egyáltalán erre van jog és lehetőség. Tehát ezt egyértelműsíteni kellene. Az viszont egyenesen tragikomikus, hogy például a 22 . § (11) bekezdését, amely a jövedéki biztosítékra vonatkozik, megismétli a törvény a 26. § (8) bekezdésében ez a jövedéki biztosíték meghatározásánál szerepel. Minimálisan egy rendkívül rossz törvényalkotási technikára utal, de használhatnék ennél keménye bb kifejezéseket is. A törvény végrehajtását a VPOP hatáskörébe utalják, nyilván emiatt gyakran nem a termékek közérthető megnevezése szerepel, hanem csak a vámkódex. De a vámkódex megjelölése az egyszerű állampolgár számára nem jelent kellő útbaigazítást, ez megint bonyolítja a helyzetet, ezért csak hosszas vizsgálódás után derül ki, hogy például a szőlőbor - egyébként nagyon helyesen - nem jövedéki termék, de például a pezsgő az, holott ezt semmi nem indokolja. Én erre felhívnám tisztelettel az előterjesz tő figyelmét. A nem szabályos termékekre pedig a szokásosnál magasabb
