Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 9 (329. szám) - Dr. Sepsey Tamás (MDF) - a belügyminiszterhez - "Miért védi ön olyan kitartóan azokat a belügyi dolgozókat, akik egy ÁVH-s őrnagy dicstelen múltja eltüntetésében játszottak főszerepet?" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3928 Az Országgyűlés a miniszteri választ 93 igen szavazattal, 65 ellenében, 47 tartózkodás mellett nem fogadta el... (Taps az ellenzéki oldalon.) , ezért az interpellációt kiadom a hatáskörrel rendelkező gazdasági bizottságnak. Dr. Sepsey Tamás (MDF) - a belügyminiszterhez - "Miért védi ön olyan kitartóan azokat a belügyi dolgozókat, akik egy ÁVHs őrnagy dicstelen múltja eltüntetésében já tszottak főszerepet?" címmel ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Sepsey Tamás úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez, "Miért védi ön olyan kitartóan azokat a belügyi dolgozókat, akik egy ÁVHs őrnagy dicstelen múltja eltüntetésében játszottak főszerepet?" címmel. Dr. Sepsey Tamás urat illeti a szó. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Manapság már bátorsá g kell ahhoz, hogy egy interpellációt vagy egy kérdést elmondjon az ember a Magyar Országgyűlésben. (Zaj a kormánypárti oldalon.) A bátorság nem azért kell, mert a válaszok időnként kikerülik a kérdés lényegét, hanem mert olyan levelet is kapok - mint ma r eggel , amely azt tartalmazza, hogy "A november 24i parlamenti bravúros felszólalásához ezúttal gratulálunk. (Taps és éljenzés a kormánypárti oldalon.) Jutalom jár érte: golyó a fejedbe!" Tisztelt tapsoló Képviselőtársaim! Szíveskedjenek tudatosítani a s zavazóbázisban, hogy ez nem EUkonform megoldás ellenzéki képviselők elhallgattatására. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma 1994 végétől kezdve hihetetlen energiákat fektetett abba bele, hogy egy Ausztráliában élő egykori ÁV Hs őrnagy múltját tisztává tegye - dicstelen és piszkos múltját. Az Ausztráliában élő személy megkereste a Belügyminisztériumot, hogy legyen kedves a Belügyminisztérium az adófizetők pénzén felderíteni, kivel szolgált ő együtt, hallgassa meg ezeket a szem élyeket, hogy vajon ő vertee a kihallgatottakat, egyáltalán az ÁVH milyen bánásmódot folytatott az előzetes letartóztatásba vagy őrizetbe vett személyekkel szemben. A Belügyminisztérium - ahelyett, hogy visszautasította volna ezt a felkérést, hisz jogszab ály nem teszi lehetővé, hogy tanúkat hallgasson meg, a megkeresett bíróság számára eljárási cselekményeket lefolytasson - a lakcímfigyelő hivatal igénybevételével hihetetlen intenzitással kiderítette, hogy kik voltak az egykori ÁVHsok. Elment vidékre, meg hallgatta őket, kioktatta, hogy egy ausztrál perben kívánják a vallomásukat felhasználni, és összegezte egy hivatalos feljegyzésben ezen érintett személyek vallomását, mely többek között azt is tartalmazta, hogy 1952ben az elítéltek verése nem volt elfoga dott bánásmód az ÁVHn, sőt ezt tiltották. A nyilatkozatok olyan mondatot is tartalmaztak, hogy a vizsgálóknak az volt a feladatuk, hogy személyes kontaktus teremtésével érjék el a vallomástételt, presszió gyakorlása nélkül. A Belügyminisztérium mindenfajt a megjegyzés nélkül elküldte Ausztráliába ezeket a vallomásokat és ezt a feljegyzést, belügyminisztériumi fejléc alatt. Miután én már kétszer kérdeztem államtitkár úrtól, milyen jogszabály alapján jártak el, kénytelen vagyok harmadszor is megkérdezni. S ho zzá kell tennem még egy kérdést: mikor vonják felelősségre ezeket a főtiszteket?
